Onkológiai gyógyítás három szinten

Többszöri nekifutás és szakmai viták után végre kiderült, melyik intézmény miféle onkológiai ellátást végezhet. Napvilágot látott a hazai onkológiai ellátás országos rendszerének pontosított megfogalmazása. A feladatmegosztásban részt vevő kórházak – a szerint, hogy saját feltételrendszerük mennyiben felel meg a követelményeknek – három progresszivitási szintre, azokon belül alszintekre sorolhatók be. A részletekről Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) főigazgatója, a szakmai kollégium onkológiai tagozatának vezetője beszélt lapunknak – olvasható a Magyar Hírlap – online oldalán.

A szakmai követelményrendszert a rákbetegek komprehenzív, azaz a teljes szervezetet támadó betegség sokszakmás és minden egyes beteg esetében komplex ellátási igénye határozza meg – részletezte a professzor. Ez minimálisan is az alapvető diagnosztikai – képalkotó, laboratóriumi és patológiai –, valamint terápiás – műtéti, gyógyszeres és sugaras – szakmák aktív közreműködését jelenti abban az onkológiai csoportmunkában, amely nemzetközi standardok szerint a legeredményesebb lehet a betegség gyógyításában. Eszerint – folytatta Kásler Miklós – az alapszintbe sorolható intézményekhez a szűrések elvégzése, a megelőzések, valamint egyes gondozási feladatok kerülnek. Maguk a ténylegesen daganatellenes diagnosztikák és terápiák a sokszakmás megyei kórházak szintjén kezdődhetnek. E szinten belül – ismertette a főigazgató – a 2A kategóriába sorolhatók azok a kórházak, amelyek a nagy számban előforduló daganatok komplex diagnosztikáján túl a sebészeti beavatkozások és a gyógyszeres kezelések végzéséhez szükséges szakmai követelményekkel rendelkeznek. A 2B kategóriába azok, ahol már sugárterápia is rendelkezésre áll.

A 3-as szintű – speciális és/vagy igen nagy költségű feltételrendszert igénylő – ellátások a térségi központokban összpontosulnak, és ezek munkáját a 3B kategóriába sorolt OOI koordinálja.

Az intézmény a legmagasabb tudományos fokozattal rendelkező szakemberek koncentrálásával, kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolataival a Rákkontroll Programok és a szakmai módszertani irányelvek kidolgozásával, de mindenekelőtt a legszélesebb körű onkológiai ellátási spektrumával egyben a hazai onkológiai hálózat központja is. Mint az egyetlen a hazai intézmények sorában, amelyet az Európai Rákintézetek Szervezete „komprehenzív rákközpontként" minősített – mutatott rá a főigazgató.

A jogszabály a gyakorlatra lefordítva azt jelenti, hogy az onkológiai gyógyítás terén az ország öt egészségszervezési térségre oszlik. Ebből négy nagyjából egyenletesen 1,5 millió lakos ellátásához rendelhető. Dél-Dunántúl központja a Pécsi Egyetem, Nyugat-Magyarországé a szombathelyi kórház, a Dél-Alföldé a Szegedi Egyetem, az Észak-Alföld és Észak-Magyarország térség központja pedig a Debreceni Egyetem. A Közép-Magyarország térség legmagasabb szintű ellátásáért az OOI felel.

Kásler Miklós elmondta azt is, a rendeletben megfogalmazott szakmai követelményeknek csaknem harminc, onkológiai centrumot működtető kórház feltételei felelnek meg. A többi intézményben felfedezett daganatos beteget a diagnózis pontosítása, a terápiás terv felállítása és a gyógykezelés céljából az onkoló­giai centrumokba kell irányítani, mivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nyilván nem téríthet olyan ellátást, amelynek elvégzésére az intézménynek nincsenek meg a feltételei. Ide sorolható néhány nagy intézmény is, amely nem működtet klinikai onkológiai osztályt.
Emellett – tette hozzá – átszervezik majd az onkológiai gondozóhálózatot is. A továbbiakban az ilyen szolgálat is csak az onkológiai teammunkában nyújtott ellátás részeként, azaz a 2-es szintre sorolt intézményekhez integrált szervezetben végezhető.