Önmagát gyógyította meg a találmányával

Rózsa Tamás javakorabeli, makkegészséges férfiú, ha ránézünk és beszélgetünk vele, nem is gondolnánk arra, hogy pár évvel ezelőtt már lemondott róla az orvostudomány. Ő azonban ahelyett, hogy tétlenül várta volna a halált, kezébe vette zseblámpaméretű találmányát, és néhány hónap leforgása alatt visszahozta magát a sírból. Egy világtalálmánnyá fejlesztett varázseszköz diadalútja, írja az Index.

„Nálunk apai ágon mindenkinek szívproblémája volt. Engem hat éve, negyvennyolc éves koromban ért utol – akkor úgy hittem, a végzetem. Kórházba kerültem, a bal kamrám pumpafunkciója 14 százalékosra csökkent, ami már az élettel nehezen összeegyeztethető. Nem volt más megoldás, elkezdték vizsgálni a szívtranszplantáció lehetőségét. Megmondták, hogy szívátültetés nélkül valószínűleg 3-4 évem van hátra. Nem tudtam száz métert sem sétálni, csak ültem otthon a sarokban, még a telefont sem tudtam fölvenni...”

Ez a perspektíva nem annyira bűvölte el Tamást, ezért mivel ő már régóta foglalkozott az izomzat kutatásával és regenerációjával, és úgy gondolta, végül is a szív is „csak egy nagy izom”, elkezdte lézerezni a saját szívét, miközben 3D-s felvételeken követték a változást. Nem volt rövid folyamat, de másfél év alatt sikerült elérni, hogy a szív izommunkája teljesen normalizálódott. Ma már száz százalékig egészséges a szívműködése. 

Az első három hónapban borzasztó lassú volt a javulás, akár el is bizonytalanodhattam volna, de mivel nem volt alternatíva, folytattam önmagam kezelését. A hatodik hónap után viszont már tudtam síelni! Valószínűleg én voltam az első ember, aki visszajött egy ilyen súlyos dilatatív kardiomiopátiából, magyarul a kitágulásos szívizom-elfajulásból. Ami a szív izmainak egy olyan betegsége, amikor a kamrák kitágulnak, és így a szív nem képes elegendő vért pumpálni, ami szívelégtelenséghez vezet – mondja Rózsa Tamás még ennyi év után is csillogó szemmel.

Ezek után további három, hasonló betegségben szenvedő ismerőst gyógyítottak ugyanezzel a terápiával, kissé durván fogalmazva hoztak vissza a biztos halálból. 

„Az egyik közülük az édesapám volt – kapcsolódik be ismét Mónika. – És ez azért is volt izgalmas, mert a férjemre azt mondták, az ő esetében könnyen ment, mert még viszonylag fiatal ember, apu viszont már bőven túl volt a hetvenen, mégis jelentősen javult az állapota.” 

Ezeken az eredményeken felbuzdulva Tamásék most a Semmelweis Egyetemmel folytatnak egy nagyszabású kutatást, amely körülbelül egy év múlva fog lezárulni. A részeredményekről hivatalosan még nem beszélhetnek, de a kutatók nagyon optimisták.

Az orvostudomány jelen állása szerint az emberi test sejtjei képesek regenerálódni, ezalól – legalábbis sokáig így hitték – egyféle sejt, a szívizomsejt a kivétel. Amikor Tamás hozzálátott, hogy meggyógyítsa önmagát, még egyetlen, félig-meddig hatásos terápiát ismertek adilatatív kardiomiopátiára: a teljes fizikai pihenést és a szív gyógyszeres pihentetését.

Micsoda inspiráló történet! A hatvanas-hetvenes években két magyar zseniális szakember, egy sebészorvos (Mester Endre) és egy fizikus (Rózsa Károly) kidolgoznak egy módszert, amit kettejük fiai, Rózsa Tamás, illetve Mester Ádám fejlesztenek tovább, hollywoodi filmre kívánkozó sztori.

További részletek az Indexen.