Ónodi-Szűcs Zoltán magyarul, Balóval

Csütörtökön két egészségügyi szakemberrel, péteken pedig az egészségügyért felelős államtitkárral beszélhetett az egészségügy helyzetéről Baló György az RTL Klubon futó műsorában. Szó esett a fővárosi kórházfejlesztésről, kórházbezárásról, ellenzési demagógiáról és persze, az egészségügyi forráshiány számháborújáról is. Kis ízelítő az interjúból:

Mv: Államtitkár úr, egy jó féléve várjuk önt. Azt gondolom értékelni kell, hogy a magyar közélet nagyon sok szereplőjével szemben önnek végül is van bátorsága, meg mersze, meg kedve eljönni ide, de ha évenként csak egyszer láthatjuk, akkor nincs folyamatos beszélgetés. És erre nagyon nagy szükség lenne, már annál is inkább, mivel ha jól értem, akkor önök vagy, ha nem ön, akkor valaki önök közül megtiltotta az intézményvezetőknek és a kórházvezetőknek, a kórházigazgatóknak a nyilvános szereplést. Ennek mi az oka?

Ónodi-Szűcs Zoltán: Nincs ilyen tiltás...
Mv: Láttam írásban, ha akarja elküldöm önnek.
Ónodi-Szűcs Zoltán: Nincs ilyen tiltás...
Mv: Tehát nincs ilyen tiltás?
Ónodi-Szűcs Zoltán: Amikor én voltam igazgató, akkor nekem is a munkáltatóval kellett egyeztetnem atekintetben, hogy mit és hol fogok nyilatkozni. Ez ma is így van, tehát ebben nincsen semmi különös.
Mv: Tehát ebbe a műsorba meg lehet hívni kórházigazgatókat. De mi nem tudunk meghívni, azt mondják, hogy nem szabad eljönniük.
Ónodi-Szűcs Zoltán: Szerintem meg kell próbálniuk, hogyha... Mv: Ki a munkáltatójuk?
Ónodi-Szűcs Zoltán: Az ÁEEK munkáltatójuk.
Mv: Ez az Állami Egészségügyi Ellátó Központ?
Ónodi-Szűcs Zoltán: Így van.
Mv: Akkor ő az állami tulajdonost képviseli, vagy hogy...?
Ónodi-Szűcs Zoltán: Nem, nem, nem ez sem igaz... Tehát azt gondolom, hogy szakmai kérdésekben nyilván minden kórházigazgatónak joga és kötelessége megnyilvánulni. Tehát akkor, amikor egy olyan gondot kell elemezgetni, ami az aktuális intézményt érinti, vagy az aktuális intézmény betegeit érinti, akkor nyilván meg kell szólalniuk. Egészségpolitikát azt gondolom, hogy nem biztos, hogy kell csinálniuk.
Mv: Miért?
Ónodi-Szűcs Zoltán: Hát, mert, hogy is mondjam, csak azért van egy vezetése ennek az intézményrendszernek, az pedig most éppen itt van és megpróbálok önnel beszélgetni erről. Tehát azt gondolom, ez az én dolgom lesz majd.
Mv: Jó, de évenként egyszer, akkor nagyon keveset fogunk erről a rendszerről...
Ónodi-Szűcs Zoltán: Hát, ha félévente jövök, az évente kétszer van Baló úr, és hogyha ez az igény...
Mv: Nem, féléve várjuk önt, de évente egyszer jön. Egyszer volt itt, most itt van másodszor.
Ónodi-Szűcs Zoltán: Akkor félreértettem. Ezen ne múljon, jövök sűrűbben is, ez nem probléma.

MV: Beszéljünk a kórházi adósságokról. A kórházi adósságokról időnként elmondják, sikerként értékelve, hogy konszolidálják, csökkennek a kórházi adósságok. A következőket nem érti az ember. Jelen pillanatban, ha egy kórház gyakorlatilag hozzányúl valakihez és beavatkozást végez, tízből x-esetben azt mondják, hogy ez eleve ráfizetéses. Eleve adósságot gyűjt a kórház azzal, hogy végzi a munkáját...
Ónodi- Szűcs Zoltán: 2012-ben kezdték először egyáltalán gyűjteni azt, hogy az adósságállomány hogy néz ki az intézményeknél. Akkor olyan harmincmilliárd forint feletti adósságállomány volt. A 2014-es évben az látszik, hogy átlagosan havonta négy és félmilliárddal nőtt adóssága az intézményrendszernek. Ez a szám 2015-ben ez már csak kettő és félmilliárd volt, tehát, hogy ha valaki ezt nem látja, ez azért elég erős trend, hiszen majdnem lefeleződött az a sebesség, amellyel az adósságot halmozzák. Tény és való, hogy még mindig növekszik, azonban a sebessége azért az egészen más…

Akkor azt is vizsgáljuk meg egy másik szemszögből, nézzük meg azt, hogy egy intézménynek a betegei között hány olyan eset fordul elő, amelyik elkerülhető kórházi eset, tehát nem lenne muszáj egyébként kórházban kezelni: a városi intézményeknél az arány 25% környékén van... Őket lehetne járóbetegként kezelni, vagy akár uram bocsá, egynaposban kezelni. Illetve a megyei kórházaknál ez a szám 12,1 néhánytized százalék. A tavalyi év végén volt egy változás a finanszírozásban, aminek következtében ma az intézmények úgy tudnak ugyanannyi forráshoz jutni, hogy közel hat százalékkal kevesebb beteget kell fogadniuk hozzá. Tehát ha a menedzsment ügyesen tud sáfárkodni a lehetőségeivel, akkor igenis tud gazdálkodni most már ezekkel a lehetőségekkel. A kérdés az és Baló úr, ez a kérdés, hogy a menedzsmentek akarják-e ezt a felismerést követni, vagy inkább hagyják, hogy a dolgozóik a saját érdekeik mentén költsék el a pénzt a kórházban?

Mv: Azt gondolom is-is, bár nagyon kevés saját dolgozónak van joga és lehetősége, hogy eldöntse, mire költi a pénzt.
Ónodi-Szűcs Zoltán: Nem így van, Baló úr. Minden, minden egészségügyi döntésnek vannak gazdasági következményei.
Mv: Nem, ezt teljesen értem, de mondjuk egy, na jó nem akarok belemenni a dologba, ön is tudja pontosan, ha valaki magánrendelésen egy magán betegét utána beutalja saját magához egy állami kórházba, annak kicsit nagyobb pénzköltési lehetősége van, mint egy röntnegasszisztensnek, ezt ugye nem vitatja?
Ónodi-Szűcs Zoltán: Én nem vitatom.

Az interjú további része az ágazat problémáiról itt megtekinthető