A herpesz jön-megy, az idegsejtjeinkbe fészkeli magát, és hol felébred, hol visszaalszik.
Kutatások szerint a világon minden öt felnőttből négy hordozza a közönséges herpeszvírust (herpes simplex virus, HSV), azonban a fertőzöttek az idő java részében nem mutatnak tüneteket, mert a vírusok elbarikádozzák magukat az idegrendszerben, ahol nyugalmi – alvó – állapotba kerülnek, és ott is maradnak a gazdaszervezet élete végéig. Virológusok évtizedek óta intenzíven vizsgálják, mitől és hogyan reaktiválódik az alvó vírus, viszont a Princeton Egyetem (USA) munkatársai most először keresték arra a kérdésre a választ, hogy miért is nem alszik el a vírus rögtön azután, hogy a szervezetünkbe kerül - írta az Origo.
Orkide Ozge Koyoncu, a Princeton molekuláris biológusa kísérleteiben a vírusok mindenfajta gátlószer hozzáadása nélkül, békésen szenderednek el. Kollégáival, az új, szelíd csendesítési módszernek köszönhetően rábukkant azokra a sejt- és vírus-eredetű tényezőkre, amelyek természetes körülmények között megakadályozzák, hogy a vírus elaludjon. Eredményeiket a PLoS Pathogens című folyóiratban adták közre.
Most már, hogy a kutatók megtalálták a módját, hogyan tudják a vírust gyengéden, de biztosan álomba ringatni, ideje volt feltenniük a következő kérdést: vajon hogyan tudja a herpeszvírus elkerülni a csendesítést? Milyen úton-módon képes a vírusgenom a fertőzés produktív üzemmódjában maradni, önmagát sokszorosítani és új vírusfehérjéket, vírusrészecskéket gyártani?
„Ha megértjük a nyugvó állapot létrejöttében szerepet játszó mechanizmusokat, illetve azt, hogy miként tud a vírusgenom kicsusszanni a csendesítés alól, akkor elkezdhetünk konkrét terápiás célpontokat azonosítani, amelyeket gyógyszerekkel befolyásolhatunk" – mutatott rá az elméletinek látszó munka nagyon is gyakorlati hozadékára Enquist. A teljes cikk