Orvosaink tudása a külföld számára fog gyümölcsözni?

Mint írja: „Mindannyian tapasztaljuk, hogy az egyes szakmák társadalmi megbecsültsége többek között a bérarányokban is kifejeződik. Bár összegét tekintve az EU-országok közül a magyarországinál csak Bulgáriában és Romániában alacsonyabbak az orvosi fizetések, az egy főré eső GDP alapján náluk az orvosok társadalmi megbecsültsége még mindig magasabb az itteninél. Lengyelországban pedig, ahol az egy főré eső GDP elmarad a magyarországitól, az orvosi fizetések két-háromszor magasabbak a hazainál.".

A világszerte kialakult orvoshiányt a nyugat a fejletlenebb országokból való orvosimporttal kezeli, de ezzel a gyakorlattal orvoshiányt okoz az utóbbiakban. Például az orvosokat a hazai bérek sokszorosa és a jobb munkakörülmények vonzzák külföldre, a migrációt pedig a könnyen átjárható határok segítik. A posztkommunista országokból főként Nyugat-Európa felé, a harmadik világ volt gyarmataiból pedig az anyaország irányába (Anglia, Franciaország) folyik a vándorlás.

A nemkívánatos tendencia már itthon is érezteti hatását: rövidül a betegre fordított idő, hosszabbodnak a várólisták, fogy az ellátó személyzet. Az Európai Orvosszakszervezetek Szövetségének felmérése szerint a magyar orvosok dolgoznak a legtöbbet, mégis ők keresnek a legkevesebbet, így teljesen érthető, ha elhagyják az országot - mondta Claude Wetzel, a szervezet elnöke még áprilisban Budapesten. Meglepte, hogy Magyarországon egy szakorvos 12 évnyi tanulás után kevesebbet keres, mint egy átlagpolgár, s miközben az ország GDP-je az utóbbi tíz évben 15 százalékkal emelkedett, az egészségügy kasszájába mégis 18-cal kevesebb jutott.