Műtéti siker a Jánosban: visszavarrták a bokát

Kellemes hétvégi délelőtt, 11 óra után valamivel. Egy fiatal külföldi lány egyedül érkezik Budapestre, tudja, a Keletinél kell leszállnia. Meglátja a kiírást Kelenföld, úgy véli megérkezett. Sietve szállna le, de az egyik csomagja beakad valamibe, és őt elsodorja az induló vonat. Még van annyi lélekjelenléte, hogy felhívja az édesapját. Dél van.

A Szent János Kórház Traumatológiai és Kézsebészeti osztályára egy fiatal nőt szállít be a Mentőszolgálat. A bal lábát a bokaizület fölött levágta a vonat, valamint mindkét alsó végtagján combig súlyos sérüléseket szenvedett, intubálták, sokkos állapotban van.

Az osztályvezető főorvos Dr. Detre Zoltán nagy dilemma előtt áll. Az alsóvégtagi replantáció igen ritka, örökre művégtaggal kell majd élnie a betegnek? Viszont fiatal sérültről van szó, a levágott testrész is megvan. A boka replantáció mellett döntenek, amire Magyarországon az elmúlt negyed században mindössze háromszor került sor, a Szent János Kórházban még soha.

Azonnal riasztanak még két szakorvost, hogy a műtétet minél előbb megkezdhessék, hisz az időtényezőnek óriási szerepe van. Egyikük Dr. Csaba Ákos, akinek nagy rutinja van a kiserek varrásában. Feláll két team: összesen tizenketten - ebből hatan orvosok - dolgoznak a hatórás műtét alatt. Az egyik team az amputálódott boka tisztításával, az erek, idegek, inak preparálásával foglalkozik, a másik a megmaradt csonkon végzi ugyanezt.

Detre főorvos különleges megoldást választ: a szárkapocs csontból vág le egy darabot és ezt ún. velőűrszegként használva egyesíti a csonkot és az amputált részt. Gyorsan kell dolgozniuk, mivel a vérkeringés helyreállítása kulcsfontosságú. Három vénát és két artériát egyesítenek. Ez délután négy órára megtörténik, a láb kimelegedik, kipirul. Sikerül a legfontosabb ideget is helyreállítani, de ennek gyógyulása még hosszabb időt vesz igénybe.

A lágyrészek sérüléseit is el kell látniuk, mindkét lábon kiterjedt súlyos szakításos sérülések vannak. A teljes műtét alatt húsz egység vért kap a beteg. Mire minden varrat végére csomó kerül már este nyolc óra van.

Mindeközben az ambulancián tovább folyik a szokásos ügyeleti munka. A beérkező betegek nem tudnak arról, milyen hihetetlen erőfeszítések zajlanak éppen a műtőben, és ez hány orvost köt le órákra. Csak a várakozást érzik, az emögött rejlő esetet nem.

A műtét sikeres, a beteget a központi intenzív osztályra helyezik át, ahol minden nap átmossák, átkötözik a sebét. A fiatal lány magához tér, édesapja másnap már vele van. A család döntése alapján pár nappal a műtét után a beteget jó általános állapotban különrepülővel hazaszállították.

Mi vár még rá? Detre főorvos úr szerint kb. 6-8 helyreállító műtét, amelyek 2-3 évet vesznek igénybe, felmerülhet a boka elmerevítése, a végtag hosszabbítása (most a roncsolódás miatt kb. 6 cm-rel rövidebb a bal lába). De most a fertőzés megelőzése a legfontosabb, a lágyrészköpeny helyreállítása, ami segíti a jó vérkeringés kialakulását, ezáltal is csökkentve a fertőzés lehetőségét.

A kórház orvosai és szakdolgozói mindent megtettek, hogy ez a fiatal nő közel teljes életet élhessen a következő évtizedekben. Ahogy Detre főorvos úr röviden megfogalmazta: „Nagyon büszke vagyok rá."