Orvosibér-rendezésre vágynak az ápolók is

A Magyar Ápolási Egyesület meghirdette a „türelem évét", ennyi haladékot adott a kormánynak az ápolói bérek felzárkóztatására. Azt kérik, hogy a kormányzat a 2013. évi költségvetésbe tervezze be az orvosi bérek legalább 70 százalékához való közelítéshez szükséges összeget, amellyel május elsejéig emeljék meg a fizetéseket - írja a Délmagyarország Napilap.

Mint ismeretes, a rezidensszövetség akciójának köszönhetően – miután több ezren helyezték letétbe felmondólevelüket – az orvosoknak sikerült jelentős béremelést kiharcolniuk maguknak: az ígéretek szerint augusztusban az ügyeletek nélkül bruttó 350 ezer forintos összegig kereső orvosok egységesen bruttó 65 ezer forint emelést kapnak. Így a kezdő orvosok fizetése bruttó 206 ezer forintra nő, ami már valóban érzékelhető változás. Ezzel szemben a szakdolgozók esetében a legnagyobb béremelés is csak bruttó 25 ezer 115 forint, amely 43–45 évnyi munkaviszony után járna.

A legtöbben a létminimum környékén keresnek, túlórákkal együtt havi 190 órát dolgoznak, és még így is másod-harmad állásokat kell vállalniuk, hogy meg tudjanak élni – mondta el a lapnak Irinyi Tamás, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Csongrád Megyei Területi Szervezetének elnöke. Kiemelte: a minimális megbecsültség miatt ez a pálya ma már kicsit sem vonzó a fiatalok számára. – Régen 5–7 ezer ápolót képeztek az országban évente, jelenleg kétszázat. Főiskolai végzettségű szakember pedig alig 100 kerül ki évente az iskolapadból. Többen mennek külföldre vagy nyugdíjba, mint ahányan a helyükre jönnek, így 7-8 év alatt 20 ezerrel lettek kevesebben. De a frissen végzettek sem tudnak elhelyezkedni, létszámstop miatt ugyanis szinte egyetlen intézmény sem hirdet felvételt – sorolta a problémákat.

Irinyi Tamás egyébként nem lát esélyt arra, hogy egy éven belül rendeződik a bérük. S hogy akkor mit tesznek?
– Elég, ha csak betartjuk a szabályokat, úgy is összeomlik az egészségügy – fogalmazott. – Ha a megszabott ideig tart majd egy vérvétel, a betegek felét haza kell küldeni a rendelésről. Ha nem túlórázunk, miután átléptük a keretet, nem lesz, aki dogozzon. Ha ragaszkodunk az ápoláshoz szükséges, előírás szerinti tárgyi eszközökhöz, szintén megáll az élet. Felelőtlenség arra apellálni a végtelenségig, hogy mi úgyis mindig ellátjuk majd a betegeket.