Orvosok heroikus küzdelme a legyőzhetetlen kórral

Nehéz helyzetbe érkezett, de kezeli ezt is, a betegek érdekében a továbblépés híve. Építkezni szeretne, mint tette Zalában a megelőző évtizedben – írja a sonline.hu portálja, amely interjút készített a főorvossal.

– Tíz év munkáját hagyta maga mögött. Könnyű volt Kaposvárra csábítani?

– Nem. Szerettem ott lenni, jó menedzsmenttel, jó csapatban dolgozhattam. Nem könnyen engedtek el: „Hogy hagyhatod ott azt, ami a te gyereked!", mondták.

– Mit jelent a jó csapat az Ön szakmájában?

– Különlegesen jó onkoteam-hátteret építettünk, ami szíve-lelke a munkánknak. Az onkológia számára fontos társszakmákkal, a sebészettel, radiológiával, belgyógyászattal összehangoltan tettünk a dolgunkat. Stabil alapokat építettünk, így nyugodtan jöhettem el, a munkatársaim garantálják az ellátás színvonalát. Számomra a kihívás az, hogy ugyanazt az ellátást kapja mindenki, mintha a New York-i Mayo klinikára érkezne.

– Mik ennek a színvonalnak az ismérvei?

– A korrekt betegutak, az, hogy a betegséget időben felismerjük, majd ehhez a megfelelő kezelést mielőbb elkezdhessük. E tekintetben nem a semmibe ugrottam bele, ismertem a kaposvári kollégákat, s tudtam, jó csapatba érkezem. A meglévő tudást és gyakorlatot kell rendszereznem, ami rám szabott feladat. A lényeg, hogy gyorsan és időben cselekedjünk, és jól gyógyítsunk. Ehhez az alapfeltételek adottak. Zalaegerszegen a nulláról építettünk osztályt, onkológusként akkor két belgyógyászt kaptam a feladathoz.

– Kaposváron más természetű nehézség várta. Érkezése előtt zaklatott körülmények között vált meg a kórház egy főorvosától, Pécsi Balázs a nyilvánossághoz fordult. A jogi vonatkozások miatt nyilván nehéz erről beszélnie, de talán kikerülni sem volna szerencsés.

- Nem éreztem az osztályon nyugtalanságot. Azt érzem, a kollégák változást várnak, és nyitottak rá. Párbeszéd kell, és semmit sem kell kidobni, ami jól működött. A betegek nyugalma az első, hogy érezzék, jó kezekben vannak.