Az egyszerű mentőknek 1893-ig 757-re nőtt a számuk, ebből 184-en tettek sikeres vizsgát elsősegélynyújtásból.
Eleinknek még nem sok fogalmuk volt az elsősegélynyújtásról, egészen a 19. század végéig. Kresz Géza és a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület volt az első, akik változatattak ezen - írja a szeretlekmagyarorszag.hu.
Kresz Géza (1846-1901) magyar sebészorvos volt, aki először felfigyelt az elsősegélynyújtás elhanyagoltságának problémájára. 1880-ban kezdett egy elsősegélynyújtó szervezet létesítésével foglalkozni, s tanulmányozta is a kérdést pl. az 1881-iki londoni orvosi kongresszuson, majd ennek érdekében 1883-ban Berlinben meglátogatta a „közegészségi kiállítást” is. Ezután felvette a kapcsolatot, többek között, a főváros tiszti főorvosával, dr. Gebhardt Lajossal, és kezdeményezte az egyesület létrejöttét.
Így 1887-ben alakult meg a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (rövidítve BÖME), amelynek az elnöke gróf Andrássy Aladár, az igazgatója pedig Kresz Géza lett. Sőt, az egyesület fővédnökének sikerült megnyerni József főherceget. Emellett az egyesületnek több orvosi tagja is volt, különböző pozíciókban. Az egyesület jelmondata: „Mindnyájunkat érhet baleset!”
Az egyszerű mentőknek 1893-ig 757-re nőtt a számuk, ebből 184-en tettek sikeres vizsgát elsősegélynyújtásból. Egyébként mind orvostanhallgatók voltak. A mentők szolgálata önkéntes és ingyenes volt, vagyis fizetést nem kaptak. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy maga a betegszállítás nem volt ingyenes, csak a BÖME első működési évében. 1888-tól az egyesület anyagi gondok miatt rákényszerült, hogy a betegszállításért fizetséget kérjen, csak az elsősegélynyújtással kapcsolatos betegszállítás volt térítésmentes.
További részletek a cikkben.