• nátha
    • A tüdőgyógyász szerint a náthának is lehetnek szövődményei

      A tüdőgyógyász szerint a náthának is lehetnek szövődményei

    • Immunerősítést már nyár végén érdemes elkezdeni

      Immunerősítést már nyár végén érdemes elkezdeni

    • Itt az ősz, már támadnak a vírusok

      Itt az ősz, már támadnak a vírusok

  • melanóma
    • Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

      Segítenek a szűrőkampányok a melanoma felismerésében

    • A betegségről a melanoma világnapján

      A betegségről a melanoma világnapján

    • Melanoma: Fedezze fel időben az árulkodó jeleket!

      Melanoma: Fedezze fel időben az árulkodó jeleket!

  • egynapos sebészet
    • Egy területen jó teljesítményt nyújt az egészségügy

      Egy területen jó teljesítményt nyújt az egészségügy

    • Profilbővítést tervez a sikeres egynapos sebészet

      Profilbővítést tervez a sikeres egynapos sebészet

    • Megtriplázható az egynapos műtétek száma hazánkban

      Megtriplázható az egynapos műtétek száma hazánkban

Ott van a nyelved hegyén, de nem tudod kimondani?

Lapszemle 2019.04.26 Forrás: qubit.hu
Ott van a nyelved hegyén, de nem tudod kimondani?

A hirtelen zavarok szerencsére nem állnak összefüggésben a gondolkodás és az emlékezet zavarával, a demenciával.

Azt a jelenséget, amikor egy-egy hétköznapi szó hirtelen kimegy a fejünkből, mindenki jól ismeri: magyarul ezt pont úgy fogalmazzák meg, mint angolul vagy koreaiul, ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy na, már a nyelvem hegyén van, aztán persze hiába van ott, kiderül, hogy valójában nincs is, írja a qubit.hu.

A helyzet vagy úgy oldódik meg, hogy hirtelen eszünkbe jut az illető szó, vagy úgy, hogy valaki más juttatja eszünkbe, de az is megesik, hogy inkább megpróbáljuk körülírni, hogy mire gondoltunk. Előfordul az is, hogy meglesz a keresett szó, aztán amikor következő alkalommal keresnénk, már megint nem jut eszünkbe. 

A tepsiütő esete a serpenyővel

Egy barátomnak nem jutott eszébe a serpenyő szó, így született meg a tepsiütő. Bárki, aki látott már Tom és Jerryt, rögtön tudja, miről van szó. A neten egy sor hasonló elszólást vagy kreatív megfogalmazást találunk, a közös bennük az, hogy a beszélő nem szándékosan akart nyakatekerten fogalmazni – van az úgy, hogy az embernek nem jut eszébe még a saját neve sem, nemhogy egy olyan bonyolult és egzotikus tárgy neve, mint mondjuk az asztal. Annak sem kell szégyenkeznie, aki folyton elfelejti valaki másnak a nevét: Karin Humphreys, az ontariói McMaster egyetem kognitív tudományokkal foglalkozó professzora szerint a tulajdonnevek még gyakrabban kimennek a fejünkből, mint a többi szó. Így akkor sincs baj, ha nem jut eszedbe annak a színésznek a neve, akinek minden valószínűség szerint egyetlen jó filmje sem volt még, de arc alapján azonnal felismered. 

A megfejtés természetesen Will Ferrell, bár Timothy Salthouse, a Virginiai Egyetem pszichológusa egy hétszáz önkéntesen végzett tesztben nem őt, hanem Ben Stillert válogatta be a képek közé (az ismert személyek közül Joe Lieberman amerikai politikus mellett épp Stiller idézte elő leggyakrabban a zavart). Ezeken közismert személyeket és helyszíneket mutattak a résztvevőknek, és azt figyelték, hogy mikor nem ugrik be nekik az archoz vagy helyhez társítható név. A tesztben 18 és 99 év között minden korosztály képviseltette magát, és Salthouse leginkább arra volt kíváncsi, hogy vajon az efféle epizódok sűrűségéből lehet-e következtetni a demencia beköszöntére, vagyis arra, amitől az ember leginkább tart: amikor nem jut eszébe, hogy a kezében tartott gömbölyű, piros bibliai gyümölcsöt almának hívják. 

Nem a demencia kopogtat

Mint kiderült, ezek a hirtelen zavarok nem állnak összefüggésben a gondolkodás és az emlékezet zavarával, a demenciával (legalábbis nem feltétlenül kezelhetőek a betegség tüneteként), a gyakoriságukból pedig nem lehet egyértelműen következtetni a memória általános állapotára. Az ugyanakkor igaz, hogy a fiatalabbak körében átlagosan hetente egyszer fordul elő hasonló élmény, míg az idősebb korosztálynál már gyakrabban. Ezt a jelenséget egy másik kutatás rögzítette, de Salthouse és Mandell is erre jutott, csak ők nem osztották meg, hogy milyen gyakorisággal hagyott ki a résztvevők agya. Azt viszont rögzítették, hogy miként reagáltak rá: a korábbi kutatásoknak megfelelően a fiatalabbak aggasztóbbnak vélték ezeket a kihagyásokat, mint az idősek. 

Legolvasottabb cikkeink