Otthon szolgálják a gyógyítást

Országszerte mintegy 320 otthoni szakápolást biztosító szolgálat működik, és bár ez az ellátási forma olcsó, és a beteg önellátási képességének visszaadásán fáradozik, számos, elsősorban finanszírozási nehézség terheli, olvasható a Neurológiai Praxis cikke a Medicalonline-on.

A szakma teljes egyetértésével lépett életbe az a jogszabály, amely a háziorvosokhoz delegálta az otthoni szakápolás elrendelésének feladatát, hiszen ezt megelőzően hosszú hetekig is eltartott, amíg a beteg vagy a hozzátartozók beszerezték a szükséges szakorvosi javaslatot, ami alapján a háziorvos kiírhatta a viziteket. Igaz, a javaslatra a szakirányú ellátásokhoz – gyógytorna, fizikoterápia, logopédia – volt szükség, a szakápolási ellátáshoz, ami döntően a sebellátást jelenti, eddig sem kellett szakorvosi ajánlás.

Mintegy 320 otthoni és hospice-szakápolással foglalkozó szolgáltató áll szerződésben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK), amelyek jellemzően részmunkaidőben foglalkoztatják a szakdolgozókat. Az otthoni szakirányú ellátás a fővárosban és a nagyvárosokban nagyobb arányban érhető el, mint a kisebb településeken vagy falvakban. Az otthoni szakápolási tevékenység az ápolásra és rehabilitációra egyaránt kiterjed, így a szakképzett szakápolók mellett logopédusokat, gyógytornászokat és fizioterápiás asszisztenseket is foglalkoztatnak a szolgálatok. A krónikus betegségben szenvedőket, így többek között a sclerosis multiplexes vagy Parkinson-kóros betegeket az akut betegek ellátása után esetlegesen megmaradó szabad keret terhére láthatják el.

Bár a szolgáltatás országos lefedettséget biztosít, a vizitek száma lélekszámarányos, egy 1500 fős falura 13 vizit jut havonta. A szakápolók feladatai közé nem csupán a szűken vett ápolási feladatok tartoznak, a beteg otthoni körülményeihez való adaptáció éppen olyan fontos, mint a mobilizáláshoz szükséges segédeszközök használatának betanítása. A szakápolók a családtagokat is megtanítják arra, hogyan tudják segíteni, ápolni a beteget.

A felülről zárt kassza miatt előfordulhat, hogy nem jut kapacitás valamennyi betegre, de megesik az is, hogy a szolgálatok – jellemzően a hónap végén – időnként olyan beteget is ellátnak, aki után nem kapnak finanszírozást, hiszen az ápolás vagy rehabilitáció megkezdése nem várhat.

Leggyakrabban stroke utáni rehabilitációban kérik az otthonápolási szolgálatok segítségét, ami viszont lényegesen hosszabb terápiát igényel, mint amit a rendelkezésre álló kapacitások lehetővé tesznek.