Paál professzor: Több a kérdés, mint a válasz

„Ha kérdezünk, talán lesznek válaszok, míg ha nem kérdezünk, biztosan nem lesznek" – tartja prof. dr. Paál Tamás, akit az 1990-es évektől bekövetkezett változásokról, az új elvárásokról és az arra adott válaszokról kérdezte interjújában a Magyar Gyógyszerészi Kamara honlapja.

- Ön az OGYI volt vezetőjeként, több szakmai szerezet élén betöltött pozíciója révén, professzor emeritusként, nagy rálátással bír gyógyszerészetben az utóbbi években bekövetkezett változásokra. Kezdjük a gyógyszertárakkal!
- A rendszerváltás környékén egyértelmű volt, hogy az győz, akinek kész koncepciója van a szakma jövőjét illetően. Ezt tudva, villámgyorsan és változatlanul előhúztuk az államosítás előtt már jól működő régi modellt, és úgy mentünk a miniszterhez. Emlékszem, az orvosok csodálkoztak is, hogy a gyógyszerészek milyen gyorsan reagáltak az új kihívásra, nekik még másfél év múlva se sikerült.
Ma viszont azt a kérdést kell feltenni: Mi lenne a cél? A válasz csak egy lehet: Mi a beteg érdeke? Ez lehet csak mindennek a kiindulása, mert csak ez „adható el" – és nem az, hogy „mi jó a gyógyszerésznek". Ez utóbbi csak bennünket érdekel! Tehát a legfontosabb az, hogy a gyógyszertári rendszer a beteg érdeke szerint működjön.

A további célkitűzések közé tartozik, hogy a gyógyszerészi vezetés érvényesüljön, ahogy az is, hogy a gyógyszertár nyeresége biztosítsa a benne dolgozók életét tisztes, polgári szinten. A nyereség a korábbinál nagyobb legyen, ebből viszont fejlesszék a szolgáltatásokat a beteg érekében, valamint, hogy az országos rendszer biztosítsa/ne akadályozza a rátermett fiatalok előmenetelét a gyógyszertár-vezetőségig. Tehát például egy tehetséges fiatal hallgatónak, ha nincs is gyógyszerész szülője, akkor is egyenes útja legyen egy gyógyszertárvezető pozícióig.

Az 1990-es évek célkitűzéseinek a 2006-ben bevezetésre kerülő liberalizáció nem felelt meg. Egyértelműen félrelépés volt. Tapasztalatom szerint a szabadverseny ott működik, ahol kicsi a profit, de ahol a rendszerben pénz van, ott a „nagy hal megeszi a kis halat"… és szó sincs róla, az antitröszt-szabályozás ezt megakadályozná, az csak a „nagyhalak" számát limitálja!

- De vajon a jelenlegi személyi jogos rendszer ennek mindenben megfelel? Néhány visszáságot azért itt is találni…
- Az akkori célkitűzéseinket arra vezettük vissza, hogy ha gyógyszerész a patikatulajdonos, akkor – diplomájánál fogva – biztosabb, hogy a beteg érdekében dolgozik, mint a laikus tulajdonos. De ma már vannak ijesztő, ennek ellentmondó példák is: Megtörtént például, hogy az egyik gyógyszerész-továbbképzésen az oktató gyógyszerész szájából elhangzott, hogy „több VN gyógyszert lehet eladni, ha 10-eset kérnek, de azt mondjuk, hogy csak 20-as kiszerelésű van".

Az „etika vs. marketing" kérdéskörének több „fokozata" is van: nem kell a betegnek, de „rátukmálom" - többet vetetek vele, mint ami kell neki - azt vegye, ami kell neki, de tőlem, ne mástól. Az utóbbit folytatva: és miért tőlem vegyenek? Mert akciózom (árengedményt, ajándékot), vagy mert jobb körülmények között több felvilágosítást nyújtok. Na, melyik az etikus?! A teljes interjú