Papp Magor: még nem múlt el a robbanásveszély

Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjújában hangsúlyozta, a magyar egészségügy újjáépítésén belül – melyet célul tűzött ki a szövetség - eddig példátlan orvostársadalmi összefogás jött létre Magyarországon. Kiemelte: az orvosemigrációra az új keretrendszer lehet a gyógyír. Arra a kérdésre, hogy mire elegendő három hónap úgy felelt, az egy megelőlegezett bizalom az orvostársadalom részéről a kormányzat felé. Már a múlt héten is azt tapasztalták, hogy a kormányzat tett bizonyos lépéseket azért, hogy az ágazati humánerőforrás-krízis megoldódjon, így három hónapos átmetei időre a szövetség felfüggesztette a felmondó nyilatkozatok aktiválását. Véleménye szerint ez az idő elég lehet arra, hogy ütemezett bérrendezés, és megnyugtató válasz születhessen, lassítva az orvoselvándorlást. Ez utóbbit egyébként minél hamarabb „orvosolni" kell, hisz a 2011-es évben már (sajnos rekordként) 1200 doktor döntött úgy, hogy külföldön folytatja a gyógyító munnkát. Ez tehát súlyos probléma.

A rezidens szövetség elnöke úgy vélte az ellátórendszer összeomlása akciójuktól függetlenül is bekövetkezett volna. Kétségbeesett megnyilvánulási formát választottak, amelynek része volt a túlmunkák visszmondása januártól, hisz a felmondások lejártával február végétől még súlyosabb helyzet következett volna be, beszűkült volna az ellátórendszer kapacitása is. Papp Magor hangsúlyozta minden adódó lehetőséggel élni kívánnak, akcióikkal szeretnék megfordítani a szomorú történéseket, mert mint mondta: sajnos mindannyian a magyar egészségügy fokozatos leépülésének lehetünk szemtanúi.

Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi „bérharc", vagy inkább a rendszer új alapokra helyezésének a kísérlete megérzi a meglévő feszültségeket, vagy az ágazatban létrejött esetleg egy összefogás – a következőképpen reagált: Magyarországon még nem tapasztalt orvostársadalmi összefogás jött létre, hisz példa nélküli, hogy professzorok, főorvosok álljanak föl a fiatal orvosokkal és közösen akarjanak küzdeni az élhető magyar egészségügyért.

Körbejárva az országot, azt tapasztalták, hogy az orvostársadalom nagy többsége új keretek között szeretne gyógyítani és dolgozni. A többség abban érdekelt, hogy a betegek, orvosok és szakdolgozók számára egyaránt megalázó helyzetet felszámoljuk. Ennek az egyik kulcskérdése a bérrendezés, a munkakörülmények rendezése, valamint a hálapénz felszámolása is.

Az egyeztetések még csak most kezdődnek, ennek pontos koreográfiája, ütemezése még egyeztetés alatt áll. Abban elkötelezettek, hogy valamennyi orvost érintő alapbérrendezés elinduljon el, és a létrejött egység ne sérüljön a finanszírozással kapcsolatban sem. Itt valóban egy több évtizedes problémáról van szó. Ez most ért el abba a krízisállapotba, ami mindenképpen beavatkozást igényel.

Az orvosok nehéz helyzete már nem értelmezhető szakmánkénti bontásban, hiszen már valamennyi területen adódnak megélhetési nehézségek. Az általunk meghirdetett bér- és munkakörülmény-rendezési célokat legfeljebb két-három lépcsőben kívánjuk megvalósítani. Ezek azok a keretek, amelyek meg tudják tartani a kollégákat, ami a már említett migrációt csökkenteni tudja. Azt várjuk az államtitkárságtól, hogy első lépcsőben egy százezer forintos bérrendezést iktasson be, ezzel adva nyomatékot a folyamatnak.

Papp Magor véleménye szerint több évtized magyar kormányainak közös felelőssége a kialakult állapot, de úgy véli egyedül a mostani kormánynak a lehetősége, hogy ezt a negatív tendenciát megállítsa. Az elkövetkező hónapok majd megrajzolják az egészségügy számára járható új utakat. Ha a kormányzat történelmi kiegyezésre jut az orvostársadalommal, az egészségügyi dolgozókkal, azzal több évtizedes adósságot rendez. De ha nem így történik – mert bizony még ez is előfordulhat – akkor történelmi demoralizáció lép fel, amelynek az lehet az üzenete, ha az egészségügy eddig sem volt fontos, a jövőben sem számíthat változásra.

"Mindannyian azért küzdünk – hangsúlyozza a rezidens szövetség elnöke ,hogy megéljünk a munkánkból, és ne kelljen elhagynunk az országot, hogy egy új keretrendszer, egy hálapénzmentes egészségügy születhessen. Ha ez így lesz, óriási energiák szabadulnak fel, ellenkező esetben pedig beláthatatlanok lesznek a következmények."

Papp Magor a lapnak adott interjújában arról is beszélt, hogy saját maga is egyik napról a másikra él szakorvosi fizetéséből, és az ő jövőbeli életkilátásaira is hatással lesz, hogy a tárgyalások milyen eredménnyel zárulnak. Elmondta, nem szeretne külföldre menni, ám ha arra kényszerítik, hogy hálapénzből éljen, mert fizetéséből alig tud majd megélni és családot alapítani, akkor a külföldre utazás lehetőségét is megfontolja. A Magyar Rezidens Szövetség elnöke kitért arra is, hogy személyes véleménye szerint a betegek is jól értik mindazt a harcot, amit az egészségügy édekében folytatnak. De azt is látja, hogy nagyon sok kolléga az ismert körülmények folytán amit az évtizedes egészségügyi keretrendszer teremtett, bizony kiégett. Ezt a kiégési folyamatot mindenképpen meg kell fordítani.

Azzal, ha az orvosok érzik a megbecsültséget és biztosan tudják, hogy meg tudnak élni, jobb hangulat teremtődhet a hazai egészségügyben. Arra az interjúban elhangzott zárókérdésre, hogy vannak-e politikai ambíciói, Papp Magor így válaszolt: több ezer kollégával harcol közösen, hogy itthon gyógyíthasson, szerepvállalásának ez a mozgatórugója. Szereti a betegeit, szeret orvosként dolgozni, és egyáltalán nem tervezi azt, hogy fiókba teszi a fonendoszkópját.