Meg kellene jelennie a teljes béremelésnek, és ami nagyon fontos, az amortizációnak is.
A következő három évben Ficzere Andrea vezeti a Magyar Kórházszövetséget. A Világgazdaságnak adott interjújában elmondta, hogy az állami és magánellátást finanszírozási oldalról tisztán és korrekten szét lehet választani, ami tovább fehérítené az ágazatot, és a betegek is jól járnának vele.
A kórházak finanszírozását hogyan kellene újragondolni?
A mostani konstrukció alapjait évekkel ezelőtt alkották meg. A legnagyobb probléma az ágazatban a központi költségvetési szervezetekre vonatkozó szabályok szerinti, bázisszemléletű tervezés, gazdálkodás, valamint a teljesítményelvű finanszírozás összeférhetetlensége. A finanszírozási rendszer átalakításakor ennek feloldására, továbbá a betegellátás valós költségeken alapuló finanszírozására lenne szükség annak érdekében, hogy a betegek mindenhol biztonságos, magas szintű ellátást kapjanak.
Tehát ön szerint pluszforrást kell betenni a rendszerbe?
Összességében kevés az az összeg, amely az Egészségbiztosítási Alapban rendelkezésre áll. A finanszírozási díjtételek vonatkozásában az utóbbi években elmaradt az értékkövetés, így az orvostudomány és a technika robbanásszerű fejlődésének köszönhető, új, korszerű eljárások finanszírozásba történő beépítése (új gyógyszerek, új eszközök, új műtéttípusok és ellátási protokollok) sem valósult meg. Meg kellene jelennie a teljes béremelésnek, és ami nagyon fontos, az amortizációnak is. A kórházak évenkénti konszolidációját az utóbbi időben részben a gazdaságosabb működést ígérő megoldások bevezetéséhez kötik, viszont a szakmai összetétel, az infrastruktúra, az eszközállomány, az adott terület lakosságának egészségügyi mutatói sok helyen nem teszik lehetővé a menedzsment számára – akárhogy erőlködik is – a költséghatékonyabb működést, ami még hátrányosabb helyzetbe hozza ezeket az intézményeket. (A teljes interjú a keddi Világgazdaságban olvasható)