Propellerrel érkező védőangyalok - a debreceni légimentők

Nagyon nagy területet fedünk le, tehát soha, semmilyen körülmények között nem állhat le a légi mentés egy megsérülő helikopter miatt.

Piros ruhában rohanó, életüket kockáztató emberek, egy napszemüveges pilóta, aki sisakkal a fején már indítja a motort, hogy mire beugrik az utolsó csapattag is, elemelkedjenek a földtől. Autóbalesetek, gázrobbanások, rosszullétek gyakran elsőként érkező segítői, és szinte utolsó reményei a mentésre… Nem, ezek bizony nem a máig népszerű, egykori német akciósorozat, a Medicopter 117 jelenetei, hanem a Magyar Légimentők Hajdú-Bihar megyei bázisának mindennapjai. A Hajdú-bihari Napló riportjában utánajárt, hogyan is élnek a sürgősségi ellátás legalázatosabb hősei.

– Egy 2006-os Eurocopter EC135, speciálisan mentőhelikopternek készült helikopter a szolgálati járművünk. Csapatonként van egy pilótánk, aki vezeti a járművet, egy paramedikusunk, aki úgynevezett HEMS TC (a helikopteres sürgősségi orvosi szolgáltatások műszaki személyzetének tagja) képesítéssel rendelkezik, relatíve másodpilóta szerepet betöltve, illetve egy orvosunk. Reggel fél 7-kor kezdünk a pilóta vezetésével, a kérdésköröket végigpörgetve. Ellenőrizzük az egészségügyi felszereléseket, a gépet, és 7 órától megkezdődik a szolgálat. Este 7-ig dolgozunk, ez azonban azt is jelenti, hogy amennyiben 18:59-kor érkezik egy riasztás, arra még elmegyünk. Napjában négy riasztásunk van, sajnos mind emlékezetes esetek – emelte ki Haja Attila bázisvezető, hozzátéve, minden minutum számít.

Ez a fajta munkakörnyezet természetesen igen megterhelő. A bázis vezetője ráadásul szintén ellát HEMS TC-feladatokat, sőt sokáig mentőzött is, így van kellő viszonyítási alapja. Elmondása szerint megterhelésre egy feladat helikopterrel olyan, mint mentőautóval négy. Vibráció, sebesség, zaj és rengeteg egyéb hatás éri őket, ahogy fogalmaz, „nem kell este altatót bevenni”. Nem sok olyan dolgozó van, aki nyugdíjkorhatárig végzi a légimentői feladatokat. Haja Attila már 22 éve tagja a csapatnak, úgy véli, nagyjából 45–50 éves kor között jön el a nagy vízválasztó.

Szerencsére az utánpótlással nincs gond, a bejutás azonban szinte kihalásos alapon működik, így sok esetben (főleg, ha egy bizonyos megyében szeretne dolgozni az illető) éveket kell várni a nyitott pozícióra. Továbbiak a cikkben