Mit tudnak tenni azok, akik két óriási csapást is kaptak az élettől?
Hogyan vonzzák be a pszichiátrai betegek a hajléktalanlétet? És a hajléktalanok a mentális betegséget? De a fő kérdés: mit tudnak tenni azok, akiknek a kettővel együtt kell élni? Októberben elindult egy kétéves projekt, ami mentálhigiénés ellátást nyújt a hajléktalanoknak, de aligha meglepetés, hogy iszonyatosan nehéz egyről a kettőre jutni a probléma megoldásában – olvasható az Index riportjában.
Erzsébet 55 éves, nyolc éve került az utcára, miután meghalt az élettársa. Tizennyolc éves kora óta áll pszichiátriai kezelés alatt, édesanyja halála után idegösszeroppanást kapott, az azóta eltelt évtizedekben rengetegszer meg akart halni. Altató nélkül nem tud aludni, de ha azt beveszi, halottakkal álmodik. A Táblás utcai átmeneti szállón beszélgettem vele még tavasszal. „Mindig a halál jár az eszemben. Anyám, apám, mindenki meghalt, nincs senkim, csak négy gyerekem. Több mint egy éve a testvérem is meghalt, ő most azt mondta, május 19-én jön értem, mert már elég volt ebből a betegségből meg szenvedésből, gyere hozzánk, mert itt nagyon jó. Azt mondtam, hogy igen, elmegyek."
Erzsébet esete egyáltalán nem egyedi. A hajléktalanság főbb okai között az anyagi problémák mellett a lelki eredetű sérülések és betegségek állnak, kialakulásuk hátterében sok esetben a sérült család, gyermekkorban elszenvedett, a felnőtt korig feldolgozatlan traumák vagy valamelyik szülő elvesztése áll. A tehetetlenség és az így kialakult elviselhetetlen létállapot miatt az egyén tudattalanul is olyan helyzetbe "menekül", ahol már nincs helye a családi vagy párkapcsolati kötődéseknek, ilyen például a hajléktalanlét.
A mentális beteg hajléktalanoknak léteznek különféle kezelőhelyek, Budapesten ilyen a BMSZKI rendelője a Kőbányai úton, kórháza a Szabolcs utcában, továbbá a Máltai Szeretetszolgálat is üzemeltet ilyen rendelést. Tóth András pszichiáter elmondása szerint októberben elindult egy "országos, kétéves projekt, amelynek célja a mentálhigiénés ellátás eljuttatása a hajléktalan személyekhez."
Egy pszichiátriai kezelési időszak általában 1-2 hónapig tart. "Alapvetően a kórházi kezelés után minden beteg oda kerül vissza, ahonnan jött. Azonban minden kórházi osztályhoz tartozik szociális munkás, aki segíti azokat, akik ezt igénylik" - mondja a pszichiáter.
Tehát, ha a hajléktalan egy szállóról került be a pszichiátriára, akkor oda is tér vissza. Ha viszont az utcáról, akkor a szociális munkás próbál neki megfelelő lakhatást találni, ha a beteg is hajlandó ebbe belemenni. Súlyosabb, indokolt esetben a gyámhivatalnak is jelezhet a kórház, és a mentális beteg hajléktalant akár gondnokság alá is helyezhetik. A szociális munkások tehát mindent elkövetnek, hogy a kórház ne az utcára tegye a hajléktalanokat.
A teljes riport a Index portálon.