Pulikutyáért szívmotor: a szívátültetés története

Minden eddiginél több, ötven szívátültetést hajtottak végre tavaly a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikáján. A transzplantációra mindig aprólékosan készülnek, de a véletlenen múlik, mikor indulhat be a gépezet – derül ki a beavatkozások történetéből. Húsz éve is elmúlt már, hogy a neves szívsebész, dr. Szabó Zoltán zsebében megszólalt a csipogó – s ezzel megkezdődött a hazai szívátültetések története. Akadt egy donorjelölt, s miután bekövetkezett az agyhalál, a Semmelweis Egyetem városmajori Ér- és Szívsebészeti Klinikáján elkezdhették az előkészületeket: az első hazai szívtranszplantációt 1992 januárjában végezték. A legelső magyar újszíves az akkor 28 éves Schwartz Sándor – olvasható a Szabad Föld – online oldalán.

Ahhoz, hogy nyitott szívműtétekre kerülhessen sor, szükség volt egy szívmotorra, amely ideiglenesen átveszi a fontos szerv szerepét, biztosítva a vérkeringést. Ezt 1953-ban fejlesztették ki Amerikában, s ennek a mintájára készítette el az Irodagépjavító Vállalat a magyar szívmotort. Ezzel tizenhat műtétet hajtottak végre, míg egy pulikutyáért cserébe kaptak az USA-ból egy valódi, professzionális gépet – nyilatkozta Szabó professzor egy interjúban. Az első hazai nyitott szívműtétre 1960-ig kellett várni. A történet folytatása a teljes cikkben