Rácz: Eljön a hálapénzmentes egészségügy ideje

Ahhoz, hogy komoly változásokat lehessen elindítani az egészségügyben, társadalmi, szakmai és politikai konszenzusra van szükség. Óriási veszélye lehet annak, ha politikai ideológiát gyárt bármelyik párt a szakmailag alátámasztott egészségügyi reformokból, ha folyton támadja az aktuális kormányt, és csak ígérget – ezt mondta Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter az Origonak adott interjúban. Azt is mondta, hogy bármennyi pénzt is önt akár az unió, akár az ország az ágazatba, nem lesz jobb az emberek egészségi állapota, ha ők maguk nem élnek egészségtudatosabban.

- Egy évvel ezelőtt öt fontos, az egészségügyben tervezett változásról beszéltünk. Ezekből mára semmi sem valósult meg. Az államtitkár néhány napja azt nyilatkozta, hogy azért, mert nem akarják, hogy a 2018-as választások erről szóljanak. Mi a véleménye erről?
- Mindig mindenki a negatív oldalról közelít. Azt pedig senki nem említi, hogy ugyan nem volt benne az államtitkár programjában a bérkérdés, mégis ezen a területen hallatlan előrelépés történt. Nem csupán egy egyszerű béremelésről van szó, hanem olyan megállapodás született, amely előremutató, lehetőséget biztosít a szakdolgozóknak és az orvosoknak is.

A programokkal kapcsolatban az a helyzet, hogy már amikor meghirdették, nyilvánvaló volt, hogy nem lehet azokat egyik napról a másikra megvalósítani. Minden egészségügyi reform előtt nagyon fontos a szakmai-, társadalmi és a politikai konszenzus. Azt is tudomásul kell venni, hogy az egészségügy ugyanolyan, mint az egészség. Amit az ember elrontott 20-30 év alatt, azt nem lehet egyik pillanatról a másikra „meggyógyítani". Gányolni lehet, de nem ez a cél. Legyen itt szó az alapellátásról, a szociális és egészségügyi ellátás kérdéséről, a fővárosi egészségügyi rendszer vagy a kórházak átalakításáról – ezek mind markáns változások, amelyek során a lakosság összességében nyer, de bizonyos rétegek, csoportok vesztesnek érezhetik magukat. Ez kockázattal jár.

De azt is el kell mondanom, hogy rettenetesen rossz dolog, amikor néhányan demagóg módon közelítik meg az egészségügy átalakításának kérdését. Amikor a legjobb szándékot és a szakmailag legjobban alátámasztott egészségügyi javaslatokat is megtámadják, csak azért, mert más párthoz tartoznak, vagy más érdekek vezérlik.

- Mire gondol pontosan?
- Mondok példát. Vannak olyan ellátások, amelyeket közel kell vinni a lakossághoz. Ilyen például a mentés, a sürgősségi ellátások, az alapellátás és a szűrések. Ezek rendkívül fontosak, mindenhol jól kell működniük, és a legközelebb a lakossághoz. De vannak olyan ellátási formák, amelyek speciális eszközrendszert, speciális építészeti feltételeket és speciális szakembereket igényelnek. Ezeket a világon mindenhol csak úgy tudják biztosítani, ha centrumokat hoznak létre, és ezek ott működnek. A legalapvetőbb és a speciális környezetet igénylő ellátási formák között vannak más területek is, például a szülészet. Kevesen tudják, hogy egy szülésnél körülbelül 15 szakember van – vagy lehet – jelen, és szoros együttműködésben dolgoznak. Kell szülészorvos, ha császármetszés szükséges, akkor kell asszisztencia, altatóorvos, az altatóorvosnak is kell egy asszisztens, jelen van egy gyerekorvos, egy ápoló, szóval, nagyon sok szakember. Ráadásul egy szülésnél az események percről percre változhatnak, minden feltételt biztosítani kell ahhoz, hogy a baba és a mama is egészséges legyen. Nos, ha egy vidéki kis kórházban évente száz szülés történik, képtelenség, hogy ekkora egészségügyi team álljon rendelkezésre. Ilyenkor be kell látni, hogy biztonságosabb 20-25 kilométert utazni egy nagyobb kórházba, ahol felkészült a szülészeti osztály minden eshetőségre. Pont a baba és a mama biztonsága érdekében. Hogy a születés a családnak örömteli esemény legyen, és ne fulladjon tragédiába.

- A rendszerváltás óta minden kampányban ígérik a nagy egészségügyi átalakítást, aztán mégsem történt túl nagy változás. Mi ennek az oka? Túl gyorsan váltják egymást a különböző színű kormányok, vagy nem volt sosem – ahogyan mondta – szakmai-, politikai és társadalmi konszenzus egy-egy kérdésben?
- Nagyon komoly és markáns változások történtek a rendszerváltás óta az egészségügy területén, ugyanakkor valóban néhány alapkérdésben nem tudtunk előrelépni. Óriási változások voltak az egészségügyi finanszírozásában és az infrastruktúra fejlesztésében. Az egészségügy struktúrájában és bizonyos funkcionális összekapcsolódásokban nem lehetett nagy áttöréseket elérni, valóban, a társadalmi-, szakmai- és politikai konszenzus hiányában.

A betegeknek pedig nem jó, ha vetélkedünk egymással és megosztjuk az erőnket. Nem egymás ellen kellene harcolniuk az egészségügyi vezetőknek és a politikusoknak, hanem együtt, egy közös nagy célért... A teljes interjú