Átalakítások nélkül nem valósulhat meg az ellátórendszer rendbetétele.
Nem lehet elvárni az egészségügy egyetlen szereplőjétől sem, hogy egyik pillanatról a másikra megoldja az ágazat gondjait – mondta a Magyar Hírlapnak Rácz Jenő, akit a kórházi adósságokról kérdeztünk. A Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke szerint alapvető probléma, hogy az „erőforrások nincsenek szinkronban egymással".
– Mennyit változtatott a kórházak gazdálkodásán a konszolidáció?
– A hatvanmilliárd forintos adósságrendezés életbevágóan fontos volt mind az intézmények, mind a beszállítók működése szempontjából, ugyanakkor önmagában nem szüntette meg a tartozások létrejöttének okait. Ez a folyamat sajnos rendszeresen ismétlődik 1996 óta. Azóta a keletkezett adósságállomány megtízszereződött, termelődése gyorsabbá vált, és szinte a teljes intézményrendszert érinti.
– Mindezt csupán a szűkös finanszírozás okozza?
– Az alapvető ok, hogy a rendelkezésre álló erőforrások, vagyis a pénz és a személyi állomány, továbbá az ellátórendszer struktúrája, a lakosság egészségügyi szükségletei és az orvostudomány nyújtotta lehetőségek nincsenek szinkronban egymással. Ez azt jelenti, hogy a kórházak konszolidációja sokkal összetettebb folyamat az adósságrendezésnél. Nem véletlen, hogy az újonnan kinevezett egészségügyért felelős államtitkár is azt jelölte meg prioritásnak, hogy az ellátórendszert a lakosság szükségleteihez kell igazítani, nem pedig az ellátórendszerhez azt.
– Mit jelenthet ez pontosan?
– Az államtitkári kijelentés magában foglalja a strukturális anomáliák kezelését éppúgy, mint az ellátórendszer egyes szereplői közötti funkcionális diszharmóniák orvoslását. Vagyis több pénzre, több orvosra és nővérre legalább akkora szükség van, mint arra, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat a lehető leghatékonyabban használjuk fel. Ez pedig átalakítások nélkül nem fog menni. Ugyanakkor a változtatások kapcsán az ágazati vezetők szempontjait sem szabad figyelmen kívül hagyni, miközben nem lehet elvárni a rendszer egyetlen szereplőjétől sem, hogy egyik pillanatról a másikra megoldja azokat a gondokat, amelyeket nálunk sokkal gazdagabb országok is csak évtizedes munkával tudtak megoldani.