Hiába a küzdelem a rendszer különböző szereplői részéről, a hálapénz mérgező valósága tovább él és virul.

Noha állítólag csökkenőben van a szürke pénz volumene, de ez a lényegen nem változtat: a magyaroknak még mindig jelentős hányada gondolja azt, hogy gyógyulása, adott esetben túlélése érdekében tolni kell a borítékot remegő kézzel és mélyen meghajolva. És tolja is, mert erre rendeli szocializációja és bizalmatlansága is, amit úgy ad tovább fiataljainak, mint a náthát. Mert gazsulálni kell és félni mindentől/mindenkitől, aminek/akinek a hierarchiában betöltött pozíciója döntési helyzetet eredményez(het) az egyén sorsa fölött. Ez a fajta mentalitás amúgy nemcsak az egészségügyi rendszert, de az élet szinte minden dimenzióját áthatja - olvasható az mno.hu által idézett Fejlövés-blogban.
Megoldása paragrafusokkal nem valósulhat meg, mint ahogyan azt a Magyar Rezidens Szövetség a Legfőbb Ügyészséghez írt a témában állásfoglalást kérő levele is mutatja. A jogdoktorok nincsenek könnyű helyzetben. Ha az előre nem kért, de utólag elfogadott hálapénz vesztegetésnek bizonyul, akkor valóságos botránycunamira lehet számítani és kurvára el kell gondolkodnia mindenkinek. Mindez alkalmas lehet a anómia további mélyítésére is, aminek savanyú levét kénytelenek meginni azok a nagyszerű gyógyítók és ápolók is – és a többség ilyen –, akik valóban életben tartják a rendszert.
Az orvosok túlnyomó többsége rühelli a parát, ugyanakkor az olykor kirobbant botrányok és a betegek személyes tapasztalatai hitelteleníthetik egyébként ezt a nagyon is hihető állásfoglalást.