Rendőrtempó a kórházakban

Magyarországon az ápolók már nem is látszanak. A magyar egészségügyben 1 orvosra 1,5 ápoló jut, vagy ennél kevesebb. Európában 1 a 6-8-hoz az arány, Amerikában 1 a 12-14-hez. AZ OECD adatokban még kedvezőbb számok is találhatók. Magyarországon viszont ritkán lát el egy szakápoló 20 fő alatti beteget egy műszakban, de nem ritka éjszaka a 40-50 ágyhoz kötött beteg ellátása sem. Pszichiátrián meg egy egész emelet jut egy ápolóra - írta le véleményét Rozsos Erzsébet ápolásetikus a Népszavában.

A munka nehézsége a betegek szükségleteivel arányos, azaz állapotfüggő. Ennek következtében ha az ápoló beleszakad, akkor sem képes sem úgymond jobban, sem többet dolgozni. Most ráadásul senki sem tudja, hány szakdolgozó, ápoló dolgozik a rendszerben és azt sem, hogy 2023-ban mekkora lesz az ellátás szakdolgozói igénye. Erről leginkább az ápolásvezetők hallgatnak.

A Nemzeti Ápolásfejlesztési Stratégia (2019) világosan leírta: „Az eddigiekben ágyszámra meghatározott összes ápolói létszámról át kell térni az ápoló/beteg arány megadására. Mert az összes ágyszámra megadott összes ápolói létszám nem tükrözi az egy műszakban egy ápolóra jutó betegszámot. 1 ápoló korlátozott számú beteget tud biztonságosan ellátni, pl.: sebészeti területen 5 betegért tud felelni. Ezen felül minden egyes beteg 7 százalékkal növeli a mortalitás kockázatát.”

A jelenlegi egészségügyi irányítás elképzelése etikátlan. Az igazságosság fogalma nem ismert. Verena Tschudin bioetikus azt állítja: „Az egészségügyi ellátásban felismerték, hogy az igazságosság nem az összes lehető erőforrás mindenki számára való egyenlő elérhetőségét, hanem az összes szükséges erőforrás mindenki számára való egyenlő elérhetőségét jelenteni.” A mondat második fele nem világos a magyar törvényalkotó számára.

Eközben elindul az átalakítás. Anélkül, hogy a kompetenciák tisztázottak lennének, az ellátás tartalma világos és a társadalom előtt ismert, az ellenőrzés szakmai etikai, jogi szempontok szerint megoldott lenne. Miféle minőségbiztosítás készül itt kialakulni? Pénz nélkül, biztonságos gyógyulási-ápolási környezet és szakemberek nélkül, a kompetenciák tisztázása nélkül?

A törvény maga egy morális tévedés. Majd lesz belőle morális bűn is, ha a társadalom is felismeri. A szakma már látja. Az, hogy valaki majd felkapja a jelenlegi kórházi ápolási ágyakat és elviszi - vagy sem - valakinek, valahova, ahol talán nincs is senki, aki átvegye az oda száműzött betegeket. Ez morálisan nem elfogadható. Különösen akkor, amikor az Állami Számvevőszék még 2022 elején megállapította, hogy a szociális rendszer ápolási intézményeinek többsége ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, éppen a hiányosságok miatt.