Rozsos Erzsébet ápolásetikus: Szétverni, ami működik

Ez lesz a jövő: az idén július 1-jétől a települési önkormányzatok helyett az irányító vármegyei intézmények lesznek a területi védőnők munkáltatói, az iskolavédőnők pedig 2024. január 1-jével tagozódnak be a megyei kórházak alá. A cél tehát a védőnői tevékenység centralizálása, az intézkedés következménye pedig, hogy az 5063 területi, iskolai és kórházi védőnő tevékenysége ellehetetlenül, miközben sérül a védőnői hivatás rend autonómiája. A program fő szervezője az Országos Kórházi Főigazgatóság Népegészségügyért és prevencióért felelős főigazgató-helyettese. Aki valamikor védőnő volt, de most Fidesz módon újragondolva, már csak a politikában az - írja a népszava.hu.

Szakminisztérium nincs, ezért a tervek szerint a módosítás kettébontja a védőnők hatósági felügyeletére és szakmai irányítására vonatkozó szabályokat. Előbbi a Nemzeti Népegészségügyi Központ, utóbbi az Országos Kórházi Főigazgatóság feladata lesz. Az átalakulásról dr. Takács Péter azt állította az Indexnek nyilatkozva: „Egy járási egészségközpontban már ott van a szakellátás alsó szintje. Ide tesszük most a védőnőket.”

Még hogy alsó szint! Az államtitkárságon és az OKFŐ-nél látványosan fogalmuk sincs, mit jelent a védőnőség, hogy a szakma képviselői milyen területen dolgoznak. Nem ismerik, amit a világ a népegészségügy területén bibliának tart, az Alma-Ata-i konferencián 1978-ben született dokumentumot. Ahol dr. Takács elméletével és szándékával ellentétben a résztvevők világosan kimondták, hogy olyan közel kell vinni az egészségügyi ellátást az emberekhez, családokhoz és közösségekhez, amilyen közel csak lehet.

Ezért a védőnői tevékenység az alapellátással együtt nem a legalsó, hanem a legelső találkozási szintje a biztonságos népegészségügyi ellátásnak.

A már megjelent törvényekből láttuk, hogy az egészségügy vezetésében komoly gondok vannak az olyan fogalmak használatával, mint a gondoskodás, gondozás, ápolás vagy szakápolás. A szakmai irányítás az OKFŐ-ben fenékig átpolitizált: ott a védőnők vezetői mindent elfelejtettek, amit valaha tanultak. Asszisztálnak ahhoz, hogy egy történelmi hagyományokkal rendelkező, nagy múltú, sőt hungarikumként emlegetett hivatás képviselőit elvonják az anyáktól, az újszülöttektől és gyermekkorúaktól, a családoktól, az iskoláktól, számos jó gazdaként viselkedő önkormányzattól.

További részletek a cikkben.