Rurik Imre: Az alapellátásban folytatódott az államosítás

Szomorú, hogy párbeszéd,  szakmai konszenzuskeresés és forrásbevonás helyett hirtelen ötletek és kapkodás mentén történik a magyar egészségügy működőképességének fenntartása. – nyilatkozta a MedicalOnline-nak Rurik Imre, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vendégprofesszora.

Hogyan látják a háziorvosok a folyamatos egészségügyi reformokat?

A hivatalos kommunikáció szerint nem reform folyik, hanem átalakítás. Az elmúlt évben is folytatódott az eddigi trend, az államosítás és az uniformizálás. Annak ellenére, hogy sem az eredményesebb szakmai működés reményével, sem a közkiadások racionálisabb felhasználásával nem kecsegtetett némelyik intézkedés. A védőnői hálózat államosítása az önkormányzati források és az infrastrukturális támogatások elapadását jelentette, az érintettek munkakörülményeit, közérzetét rontotta, anyagi és adminisztratív problémákat is eredményezve.

Nem látható még, hogy a központosító törekvések közepette a képalkotók államosítása gyorsabb vagy hatékonyabb ellátást fog-e eredményezni, és nem biztos, hogy lesz forrás az amortizációra, amit a magánszolgáltatók meg tudtak oldani. Csend van a szintén tervezett egységes kórházi laborhálózatról, amelynek hatékony kialakítását és működőképességét csak kevesen tudták elképzelni. Úgy tűnik, hogy a szintén tervezett járási alapellátási központok kialakítását sem erőltetik, mert ezek helye, feladatköre sem volt világos. A takarítás központosítása is zavart okozhat az olyan háziorvosi rendelőkben, amelyek önkormányzati épületekben működnek.

Szerencsére csend van az önkormányzati szakrendelők tervezett államosításáról is, talán felismerve azt, hogy ezeket jobban szeretik a betegek, és kiderült, hogy OKFŐ-irányítás nélkül is működőképesek. Ez a szándék azért sem értelmezhető, hiszen ugyanezen elvek mentén akár a magánegészségügyi ellátókat is államosítani lehetne.

Az elmúlt másfél évben az átszervezések domináltak a gyógyítómunka színvonalának, eredményességének és a munkakörülményeknek a javítása helyett. Sok probléma hátterében az áll, hogy nincs helyén az egészségügy, egy teljesen más profilú, hagyományú és munkakultúrájú minisztériumhoz került ez a terület, amely a nálunk kevésbé fejlett országokban is önálló kormányzati szereplő, saját minisztériummal.

Hogyan vált be az új ügyeleti rendszer?

A tavalyi év egyik fontos változása volt a megyénként eltérő ütemezéssel bevezetett, OMSZ koordinálta ügyeleti rendszer. A bevezetéskori kapkodás, a tisztázatlan jogi és pénzügyi konstrukció kiváltotta a (házi)orvosok ellenállását, amit a MOK is támogatott. Nagyon szomorú, hogy ez indulattól vezetett rapid törvénymódosítást eredményezett, brutálisan meggyengítve a kamarát. Átgondolt előkészítéssel, szakmai párbeszéddel mindez megelőzhető lett volna, hiszen kiderült, ha megfizetik, kerül ügyeletes mindenhová. A kapkodást jól jellemzi a háziorvosok által az ügyeleti kényszer miatt kezdeményezett perek megyénként eltérő kimenetele. Bár frissen módosított jogszabály mondja ki a háziorvosok ügyeleti kötelezettségeit, de átgondolt-e az, hogy nyugdíjkorhatárt már régen betöltötteknek is ügyelniük kell, akkor is, ha jelentős részük már évtizedek óta kimaradt ebből? Vajon az emiatti kilépésük nem fogja növelni a betöltetlen praxisok arányát? Az ügyeleti pontok száma minden megyében jelentősen csökkent. Az első év eredményeinek bemutatását már nagyon várja a szakma, beleértve a betegek véleményét is.

További részletek a MedicalOnline-on.