Saját képzésükről gondoskodnának a rezidensek

Az elvándorlás csúcsidőszaka a béremelések és a központi rezidensi rendszer bevezetése nyomán lecsengett, így egyre inkább a képzés minőségének javítására koncentrál a Magyar Rezidens Szövetség – mondta a MedicalOnline-nak Sipka Balázs, a szervezet elnöke. 

– Nemrégiben felmérést készített az új, központi rezidensi rendszerben képzés alatt álló fiatal orvosok körében az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) Emberi Erőforrás-fejlesztési Főigazgatósága. Ebből úgy tűnik, a gyakorlati képzésben még mindig vannak meglehetősen markáns hiányosságok.

– Tavaly ősszel, egy vonatkozó kormányrendeletben jelent meg az a passzus, amely január 1-jével az ÁEEK-hoz rendeli a rezidensképzés minőségbiztosítását. Az említett felmérés éppen arra irányult, hogy megtudjuk, akár a rezidensek, akár a tutorok mit várnak a képzéstől. Csak ennek ismeretében valósulhat meg a minőségbiztosítási rendszer, amelynek markáns eleme a visszajelzés, azaz, hogy a rezidensek értékeljék az oktatót, a tutor pedig a gyakornokokat. 

– A felmérés eredményeit Páva Hanna, az ÁEEK főigazgató-helyettese ismertette, szerinte komoly minőségi és betegbiztonsági kockázatot jelent, hogy a rezidensek 30 százaléka senkitől, semmilyen visszajelzést nem kap a képzése során végzett munkájáról. Ez Ön szerint is így van?

– Ez valóban kockázatot jelent, ahogyan az is, hogy sok helyütt nem megfelelő a képzés, azonban ez nem derül ki. Legfeljebb abból lehet következtetni erre, ha egy adott intézményből többen képzőhelyet váltanak menet közben, mert úgy érzik, hogy nem kapnak megfelelő feladatot; ma is általános jelenség, hogy frissen végzett orvosokat éveken keresztül adminisztrátori, vagy kiterjesztett kompetenciájú szakdolgozói feladatkörök ellátására kényszerítenek rezidensképzés címén.

...

- Mi az, amiben változtathat a vezető rezidensi rendszer, amelynek bevezetését javasolják?

– Mint korábban említettem, úgy látjuk hogy jelenleg a szakképzés fejlődésének kevésbé anyagi és még kevésbé jogszabályi akadályai vannak, egyszerűen a betegellátással, az egészségügy működtetésével túlterhelt idősebb kollégák nem akarnak, vagy nem tudnak oktatni. A szegedi egyetemi vezetéssel, különösen prof. Bari Ferenc dékánnal közösen gondolkodva megalkotott vezető rezidensi rendszernek így az egyik célja pont az, hogy próbáljuk függetleníteni képzésünket attól, hogy milyen hangulatú vagy szemléletű az adott osztály, vagy annak vezetője. Az egyetemen ismert és elfogadott a demonstrátori rendszer, természetes, hogy az idősebb hallgatók oktatnak fiatalabbakat. A rezidensek között azonban ennek szervezett rendszere nincsen, és ha mi nem, akkor senki nem fogja helyettünk ezt megszervezni. A rendszernek az a célja, hogy önsegítő, saját oktatásukat megszervező fiatal orvos közösségek jöjjenek létre, akik ha kell, cikket referálnak, vendégelőadót hívnak, vagy éppen megszerveznek egy ultrahangos kurzust. Ennek első lépéseként Szegeden szakterületenként egy vezető rezidenst választottak saját rezidenseik, összesen 38-at, jelenleg velük dolgozunk. Ez helyettesítője nem, de fontos kiegészítője lehet a szakorvosképzésnek, meglátásom szerint egy ilyen, alulról épített szakmai alapon szerveződő közösség kialakítása jelenleg a leginkább reális, és a legjobb ár/érték arányú fejlesztési lehetősége a hazai képzésnek.

A teljes interjú a portálon olvasható.