Sajtfecni, avagy kalandok a tajkártya körül

Arról, hogy az évtizedek alatt összegyűrődő és szakadozó papírlap, a rajta elmosódó, szétfolyó betűk képe mennyire hétköznapi látvány, bárki meggyőződhet egy egyszerű körkérdéssel – olvasható az mno.hu portálján.

Beszéltünk olyan orvossal is, aki eleve nem hordja magával a sajátját, mert mint mondja: féltve őrzi otthon, nehogy valami baja legyen. Van, aki azért nem tartja magánál, mert már olyan rossz állapotban van, hogy attól fél: ha tárcájában lenne, előbb-utóbb teljesen megsemmisülne. De nem számít, a szabályok szigorúak: aki pusztán amiatt szeretne új tajkártyát, mert a kis papírlap 20-25 év alatt elhasználódott, annak fizetnie kell. A csere kereken 3 ezer forintjába kerül. Ha ugyanis az újabb kártya kiállítása azért vált szükségessé, mert a korábbi megrongálódott, akkor úgynevezett igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. A hivatalos megfogalmazás alapján pedig szégyellnie is kell magát amiatt, mert a lapot évtizedek alatt megrongálta. Az sem számít, hogy a dokumentumnak nincs is lejárati ideje – ezek szerint örök időkre készül, aki hamarabb tönkreteszi, az magára vessen.

A cselesebbek, illetve akik jobban ráérnek – vagy azok, akik felháborítónak tartják ezt a gyakorlatot –, elmehetnek a rendőrségre is, ahol beszámolhatnak arról, hogy tajkártyájukat ellopták. – Ez a cselekedet a hatóság félrevezetése, ami az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közé tartozik. Ide sorolják azokat a bejelentéseket, amelyekről az érintett tudja, hogy valótlanok. Mindezek a Büntető Törvénykönyv szerint olyan vétségnek számítanak, amelyek 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők – mondja Németh Zoltán László ügyvéd. A gazdasági büntető szakjogász hozzáteszi, hogy ez a gyakorlatban nem szokott letöltendő büntetést jelenteni, jellemzően pénzbüntetést szabnak ki – már amennyiben a cselekmény kiderül.