Sándor Mária kapta a Respekt-díjat

Kilenc hónappal ezelőtt vált ismertté, amikor először beszélt a nyilvánosság előtt kifizetetlen túlórákról, az egészségügyben dolgozók nyomoráról. Azért, hogy civilként szabadon szervezhesse akcióit munkahelyén fel-, diplomájáról pedig lemondott. Sándor Mária hiánytünet – kiállása önmagában demonstrálja, mekkora erkölcsi adóssága van a kormánynak az egészségügyben - írja a nol-hu.

Sándor Mária kapta a Népszabadság respekt-díját 2015-ben.

– Még most se hiszem el. Ez nem is az én történetem, hanem a kisembereké, a kiszolgáltatottaké. Ők kapták, kapják ezt a díjat. Amikor meghallottam, hogy végül Csámpai Rozi és Horgas Péter helyett az én nevem mondják ki, nem értettem, mert mindketten megkaphatták volna, a tisztelet tőlük sem vitatható. A Respektet nem én érdemlem, nem is én kapom, hanem azok a kollégák, akik most is, ebben a pillanatban is ott állnak az ágyak, és az inkubátorok mellett.

– Sándor Máriának van visszaút a betegágyak mellé?

– Van. Csak azt nem tudom még, hogy mikor állok ott majd megint. Most még nem mehetek, nem fordulhatok vissza. Ha most föladnám vagy befejezném, az menekülés lenne. Pedig nagyon hiányzik a kórház, a szagok, a műszerek csipogása. Ezért aztán éjszakánként bejárok az egykori kolléganőkhöz. Beülök, nézem őket, ha kell segítek, rendet rakok, gyerekeket etetek. Minden ugyanaz, ha azt leszámítjuk, hogy vannak, akik már elmentek az osztályról, és én is bármikor kiléphetek az ajtón, nem kell megvárni a munkaidő végét, meg hogy gyakran nem haza, hanem valamilyen demonstrációra vagy találkozóra sietek. A visszatérést csak úgy tudom elképzelni, ha megnyertem ezt a csatát, ha a kolléganőimnek nő a bére. Akkor megint beállok az ágy mellé, nem is vágyom többre.

További részletek a weboldalon.