SBO-k: nincsenek adatok, elemzések, konzekvenciák

A korszerű kórházi sürgősségi ellátás Magyarországi kialakítása és megalapozása Berényi Tamás aneszteziológus, sürgősségi orvostani szakorvos nevéhez fűződik. A Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) egyik alapítója, nyolc éven át elnöke volt. Nem véletlenül nevezik kollégái a hazai sürgősségi ellátás doyenjének. E „tisztségében" kérdezte a medicalonline.hu a sürgősségi ellátás helyzetéről.

Az elmúlt hetek eseményeire visszatekintve eszébe jutott már, hogy 20 évvel ezelőtt nem kellett volna bevezetni idehaza angolszász mintára az SBO-rendszert?

Nekem nem, de mások sokszor hívják fel a figyelmemet erre. Ugyanakkor én azt mondom, 20 éve vár arra a hazai egészségügy, hogy bevezessék az akut jellegű ellátás sürgősségi alapelvekre épülő rendszerét, mert ez elmaradt. A XXI. század társadalmi, gazdasági és szakmai kihívásaira megoldást kínáló betegcentrikus rendszer komplex paradigmaváltást jelentene, ám ez a folyamat a rendszerváltás óta nem indult meg.

Korábban – a szakfelügyeleti rendszer 2012-es átalakításáig – országos szakfelügyelőként is dolgozott. Akkoriban még minden rendben volt az SBO-kon?

Nem, hasonló problémákkal küzdöttünk, kívül és belül egyaránt. Szervezetidegen ellátási formából adódó konfliktusok, forráshiány, elégtelen humánerőforrás, támogatott képzési rendszer hiánya, túlterheltség, kiégés…

Megfogalmazódnak olyan vélemények is, amelyek szerint vissza kéne állítani a korábbi „kapusosztályokat".

A visszarendeződés, a megszépített múlt archaizálása számos területen mutatkozó gyakorlat Magyarországon, nem mentes ettől az egészségügy sem. Azonban a visszaálmodott rendszer nemcsak nem felel meg a mai gazdasági, szakmai és etikai elvárásoknak, de olyan sok ponton bomlott, bontották meg, hogy mára egyetlen elem megváltoztatása nem tenné ismét működőképessé. Én a nyolcvanas évek elején dolgoztam ilyen „egykapus bajmegállapító" osztályon, így pontosan tudom: alkalmatlan lenne a betegek elvárt biztonságának garantálására, amit ma már az is veszélyeztetne, ha a prehospitális rendszer kényszerülne a betegek allokálására specifikus, betegségcentrikus egységek irányába. A régi, egykor megfelelő és funkcionális rendszer feltételrendszere mára elégtelenné vált. Mivel szakimailag, etikailag és gazdaságilag eljárt az idő a betegégcentrikus rendszerek felett, a visszarendeződés ma komplex átalakítást igényelne. Hasonló energia befektetéssel lehetne előre is haladni.

Tehát az a kérdés, hogy betegség- vagy betegcentrikus-e az ellátórendszer?

Igen – ez az alapkérdés. A hazai egészségügy, amelyet számtalan látszatintézkedés, félmegoldás, lobbi szintű, rövidtávú érdekérvényesítés mentén „reformáltak", a mai napig klasszikus betegségcentrikus rendszer. A modern világ más irányba halad, a betegcentrikus ellátási rendszerek kiépítését támogatja. Ehhez nyújtana segítséget a WHO, és ezért támogatja a sürgősségi ellátás betegcentrikus rendszerező elveit az Európai Unió is. Magyarországon az „emergency" hívószóval lehívott támogatást nem a rendszerszintű változásra használtuk fel.

További részletek a cikkben.