Se hálapénzzel, se nélküle

Elvben nem, de a gyakorlatban, nyilván oda fog rohanni - mondja Kovácsy Zsombor ügyvéd, szakjogász az állami keretek közötti magánellátás kapcsán. Az egykori Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke úgy látja: a betegek már rég nem jutnak hozzá mindahhoz, amit az egészségügyi törvény, és a protokoll előír. A sürgős szükség azonban felülír minden szűkösséget - teszi hozzá a tarnabodi tragédia kapcsán - a Népszabadság Online portálon megjelent nyilatkozatában.

– Tavaly télen azért halt meg egy féléves, tarnabodi kislány, mert hiába vitték el a szülei négyszer is az orvoshoz, nem vették őket komolyan, nem kaptak segítséget. A szaktárcát megnyugtatta az ügyben indult büntetőeljárás, mondván: ez is, bizonyítja, hogy egyéni és nem pedig rendszerhiba történt. Egyetért velük?

– Nem. A lehető legsúlyosabb hiba történt, amit az egészségügyben el lehet képzelni: valaki orvoshoz fordult, és nem kapott ellátást. Magyarország területén minden embernek joga van az azonnali életmentő ellátáshoz. A szakma szabályai szerint sürgősként kell minden egyes esetet kezelni, amíg ki nem derül, hogy nem az. De hogy bármi kiderüljön, ahhoz meg kell nézni, vizsgálni a beteget, főleg akkor, ha egy kisbabáról van szó. A sürgősségi ellátáskor senki sem mérlegelheti, hogy van-e beutalója a betegnek, melyik kórházhoz, kinek az ügyeletére tartozik. Az élet mentése, a súlyos vagy maradandó következmények elhárítása, az mindig a legkönnyebben, leggyorsabban elérhető intézmény dolga. Ez az ide-oda küldözgetés, ami a tragikus sorsú kislány esetében is történt, az egyéni felelősség mellett az intézményrendszer problémáit is mutatja.

– Az Uzsokiban, mint állami kórházban tavaly szeptembertől megvásárolható a magánellátás. Az EBF idején a veszprémi kórház is valami hasonlót lépett, amikor szerződéses viszonyt akart teremteni a kórház, a szülészorvos és a szülő nő között. Ezt akkor éppen az ön által vezetett felügyelet megakadályozta. Az akkori közbelépésüknek okot adó körülmények megváltoztak közben?

– A két dolgot elkülöníteném egymástól. A veszprémi kórházban inkább a hálapénz kifehérítésére történt; egy jó szándékú, de a hatályos jogi környezetben nem működőképes próbálkozás volt. Jelenleg is sokan kísérleteznek a hálapénz kiküszöbölésével. Ám még mindig csak ott tartunk, hogy valahogy meg kellene oldani a dolgot. Az Uzsoki ügye másfajta ügy, ott a közvagyon fölhasználásával nyújtott magánellátás legális formáit próbálgatják.

– És ez baj?

– Az attól függ. A főszabály, hogy a közpénz nem használható magánellátásra. És ez egy olyan intézményben ahol közpénzből építenek műtőt, foglalkoztatnak orvost, tartják karban az épületet, meglehetősen nehéz feladat. Mondhatni, szinte lehetetlen egy ilyen helyzetben a köz- és magán kiadásokat, bevételeket élesen elkülöníteni. Mi van – például – akkor, ha a közkórházban a magánellátás keretében megműtött betegnek, akkor van szüksége az operáló orvosra, amikor az a közfinanszírozott betegek ágyánál van szolgálatban? Otthagyhat-e csapot-papot az orvos ebben a helyzetben az extra juttatást jelentő páciense kedvéért? Elvben nem, de a gyakorlatban, nyilván oda fog rohanni. Joggal várhatja-e el a sokat fizető beteg, hogy ha szükség van rá, ott álljon mellette az orvos? Persze, de el kell-e tűrnie a közfinanszírozott betegnek, hogy ő, miután, nem tud annyit fizetni, adott esetben rendre hátrébb sorolódik? Persze, hogy nem, csak az is tudható, hogy túl sokat nem tehet ellene.

– Mi a megoldás?

– Térben, időben erősen elkülönített rendszerben lehet ilyet végezni. Úgy, ahogyan az a Semmelweis Egyetemen történik, ahol külön szervezetet, külön orvosgárdát foglalkoztatnak a magánbetegek ellátására...

– Azért ez ott sem felhőtlen. Másfél éve egy beteget a hivatalos várólistáról hívtak be csípőprotézis műtétre. Az utolsó pillanatban kiderült, elfogyott az intézet havi kvótája, az előkészített beteg menjen haza, majd néhány hét múlva megint visszajöhet. Kivéve, ha zsebből fizet. A beteg szabadságot vett ki, szorult helyzetben érezte magát, kölcsönkért, még aznap megműtötték. Később hiába perelte volna vissza a pénzét, nem kapta meg. Azóta is nyögi ezt az adósságot...

– Ha a beteget jogellenesen kényszerítik díjfizetésre, az valóban probléma. De azt is látni kell, hogy az egészségügyi ellátás bajainak nem az oka, csupán a katalizátora a magánellátás. Annyi pénzből akarunk megfelelő, vállalható szolgáltatást nyújtani a magyar lakosságnak, amennyiből ezt nem lehet. Ezért szükség lenne, illetve már eddig szükség lett volna a hozzáférést ésszerűsítő kormányzati intézkedésekre. Olyasmire, mint amelyeknek része volt, például a vizitdíj.

További részletek a teljes interjúban

Térítéses betegellátás állami közintézményben - Dr. Szepesi András jegyzete a Weborvoson