Se lehetőség, se felelősség?

Buzás Péter, Makó MSZP-s polgármestere 18. éve irányítja Makó városát, és azt mondja: mégiscsak a demokrácia útján indultunk el, és ezért tudtak a gyakran kedvezőtlen adottságok ellenére is, sikereket elérni. A polgármester a Népszabadságnak példaként az iskolát és a kórházat hozta fel. Az egészségügy átalakítása például viszonylag lassú, de legalább figyelembe veszik a szakma és az érintettek véleményét. A makói Diósszilágyi Sámuel Kórház most is közte volt annak a 17-nek, amelyet be akartak zárni, hogy a működési költségeit szétosszák a többi közt. Buzásnak, aki 1997-ben a saját kormánya ellenében is kiállt tüntetni a kórházukért, egyelőre sikerült meggyőznie a döntéshozókat, hogy egy 50 ezer lakosú perifériás térségnek szüksége van egészségügyi középellátó intézményre, ami megmaradhat.

Még egyetlen kormány sem volt elég erős ahhoz, hogy változtasson az alapvető egyenlőtlenségen és igazságtalanságon, hogy Budapest messze a legjobban ellátott kórházakkal, mégis a vidéktől akarják elvonni a pénzt. De azzal, hogy ambiciózus, legitim, demokratikus vezető voltam, akit négyszer újraválasztottak, volt mozgásterem, el tudtam érni, hogy ennek a térségnek, amelynek szélétől 70 kilométerre van Szeged, még ma is működik a kórháza – szögezte le a szakember, aki még azt is hozzátette: nem az ilyen kisvárosoknál és nem a falvaknál van a nagy pazarlás, hanem a megyéknél, a megyeszékhelyeknél és a fővárosi kerületeknél!