A közkeletű elképzeléssel szemben jobb, ha nem képzeljük magunkat a szenvedő másik helyébe.
Attól függően, hogy milyen perspektívába helyezkedik az illető, a segítő magatartásnak negatív vagy pozitív következményei is lehetnek. A Journal of Experimental Social Psychology tanulmánya felhívja rá a figyelmet, hogy eredményeik különösen orvosok és nővérek számára lehetnek hasznosak - ismertette a főbb megállapításokat a medicalonline.hu.
A közkeletű elképzeléssel szemben jobb, ha nem képzeljük magunkat a szenvedő másik helyébe, mert ennek a perspektívának igen rossz hatása lehet az egészségünkre. A University of Pennsylvania pszichológusa vezetésével zajló kutatás megállapításai szerint ugyanis amikor segíteni akarunk másoknak, többféle nézőpontból is szemlélhetjük az illető helyzetét, és ennek megfelelően a szervezetünk különféle fiziológiai változásokat produkál. Ha belehelyezkedünk a szenvedő perspektívájába, az a mi szervezetünkben is stresszválaszt produkál, míg, ha reflektálunk arra, hogy az illető hogyan érezheti magát, de külső szemlélők maradunk, a saját egészségi állapotunk nem kerül veszélybe. Mint a kutatók kifejtik, munkájuk az első, ami kísérleti bizonyítékkal is szolgál ezzel a logikusan is feltételezhető kimenetellel kapcsolatban.
Az empátia nagyon fontos, hangsúlyozza Buffone, sok orvos és nővér valószínűleg empátiás készsége miatt választotta a szakmáját, és nem is kell elnyomniuk együttérzésüket, azonban érdemes megtanulniuk annak saját egészségükre nem ártalmas módját, amikor inkább gondolkoznak a szenvedőkről, és arról, hogyan lehetne szenvedésüket enyhíteni, ahelyett, hogy arra gondolnának, milyen érzés lehet a szenvedők helyében lenni. Ha pozitív kihívásként élik meg a helyzetet, annak hatására nem romlik, hanem egyenesen javul saját egészségi állapotuk, magyarázza a pszichológus.