Semmelweis, a gátfutó

Van egy futópálya, pontosabban gátfutó pálya, ahol a gátak az egyik pályán 76,2 a másikon 84, a harmadikon 91,4 és a negyediken 106,7 cm magasak. Az alacsony gátakat kell venniük a hivatalos szerveknek, a 84 centist a készpénzért szolgáltatóknak, a következőt a közpénzből finanszírozottaknak, és a legmagasabbat a betegeknek.

A versenyzők mindegyike minden végtagját használhatja, és a táv is azonos, minden pályán 10 gát van. De van 2 apró, csaknem jelentéktelen különbség: az első két pálya rekortán, a magasabb gátakkal szerelt közfinanszírozott szolgáltatói és betegpálya salakos, a betegeké hengerelés nélküli. És a két salakos pályán a gátak fordítva vannak, azaz nem tudnak borulni.

Mi a cél?

Az első pályán a rajt-cél teljesítés közben nem sérülhet a pálya, nem borulhat gát, nem kophat a futócipő, tilos a megszabott 40 kalóriánál többet felhasználni. A betegek magánpénzéért szolgáltatók akár 200 kalóriát is elszámolhatnak, a felborult gátakat helyreállíthatják, de ha buknak, fekve maradnak.

A közpénzért gyógyítók 36 kalóriát használhatnak. Ha rosszul gazdálkodnak, és ebből nem jutnak el a célig, akkor az edző a verseny vége után lasszót vet rájuk, és behúzza őket a célhoz. Ha a borulásképtelen gáton buknak, és a gát sérül, azt verseny közben ki kell javítaniuk.

Weltner János teljes írása a Népszava online felületén olvasható.