Két perce még beszéltünk az emberrel, mondta, hogy tök jól van, nem szomjas, majd ott hever teljesen eszméletlenül.
A háttérben próbált válaszokat kapni arra, hogyan kerülhetett életveszélybe, miközben társaival egy ember életét próbálták megmenteni, de Treszl Gábor eddig gyakorlatilag mindenhonnan visszapattant. Ő az a mentőtiszt, aki július 5-én a Vértesszőlős közelében lezuhant siklóernyős mentése közben sérült meg súlyosan. Miután a Magyar Honvédség Mi–8-as helikopterének rotorszele miatt a fán ragadt férfi közel 20 métert zuhant, a 3900 lóerős gép újra a mentőcsapat felé repült. A lezuhanó ágak a mentőtiszt fejét és kezét találták el, végül súlyos sérülésekkel szállították a tatabányai kórházba, de a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség kizárólag a siklóernyős halála miatt indított nyomozást. A mentőtiszt négy hónap után adott interjút a Telexnek.
Treszl Gáborék mentőegysége volt az első, amelyik aznap a helyszínre ért, így még beszélni is tudtak a fán landolt siklóernyőssel. „Mondta, hogy jól van, rögzítette magát, és hogy sajnos nem tud lemászni, mert nincs nála kötél, de nincsenek sérülései.” Miután megérkeztek a katasztrófavédők, Gáborék távolabb mentek, és egy ideig „kivonódtak a mentésből”, de a mentésirányítás utasítására a mentés végét a helyszínen kellett megvárniuk. „Az egészből sokat nem láttunk egészen addig, amíg ki nem dőlt a fa, és a férfi le nem zuhant. Annak ellenére, hogy elég gyakran találkozunk halállal, felesleges szenvedéssel, számomra elég demoralizáló volt, hogy két perce még beszéltünk az emberrel, mondta, hogy tök jól van, nem szomjas, majd ott hever teljesen eszméletlenül” – mondta Gábor.
Elmesélte, társaival nagyjából öt perce próbálták stabilizálni a férfit, amikor a katonai helikopter teljesen váratlanul megint föléjük szállt. „Kiabáltak a rendőrök és a tűzoltók, hogy »dőlnek a fák«, odébb ugrottam, és tök nagy szerencsém volt, mert ahonnan elugrottam, egy viszonylag nagy fa bele is állt a földbe.” De még így is több kisebb ág találta el, a feje felszakadt, a kezébe pedig egy húszcentis ág fúródott. „Felvettem két-három gumikesztyűt, hogy valamennyire felfogja a vérzést. Gyorsan vissza kellett térni a beteghez, nem volt idő mérlegelni, hogy nekem mi lenne jó, mert ő gyakorlatilag élet-halál között volt. A nehézséget leginkább az okozta, hogy pont az a kezem sérült meg, amivel a legfontosabb invazív, életmentő beavatkozásokat csináltam” – mondta.
Gábort végül mentőhelikopterrel szállították a tatabányai kórházba, ahol összevarrták a fejét, és hazaengedték. A baleset körülményei sokáig foglalkoztatták, a háttérben próbálta megtudni, miért repülhetett föléjük a helikopter, de hivatalosan sehonnan nem kapott választ. Ahogy a lezuhant siklóernyős családja, ő is várta, hogy a honvédségtől valaki elé áll, és vállalja a felelősséget. Továbbiak a cikkben