Sinkó Eszter: az egészségügy állapota frusztrálja a magyarokat

A sürgősségi osztályok az eredetileg tervezett kapacitásuknál sokkal több beteget kénytelenek ellátni. Részben a városi kórházak, részben a járóbetegellátók helyett – erről is beszélt a Népszavának adott interjúban Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász, a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság elnökhelyettese.

Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár négyes alára értékelte az egészségügyi kormányzat teljesítményét. Egyetért vele?

Nem tudom, milyen szempontok alapján értékelt. Az ellátórendszer különféle szegmenseiben számtalan működési zavar érzékelhető. Egyre nagyobb problémának tűnik, hogy az egészségügynek nincs önálló minisztériuma, emiatt nem kap a terület a súlyának megfelelő kormányzati figyelmet, forrásokat. Nem születnek meg időben a szükséges döntések, vagy ha mégis, nem sikerül maradéktalanul végrehajtani azokat.

De van a területnek önálló államtitkársága, ez nem képes pótolni az önálló tárcát?

Láthatóan nem. Egy olyan nagy tárcán belül, mint a Belügyminisztérium, az államtitkárság „hangja” könnyen el tud veszni az egyéb kormányzati problémák keltette zajban. A belügyi tárca óriási szervezetében mire egy előterjesztésből kormányzati döntés lehet, számtalan akadályt kell leküzdeni. Ráadásul a legtöbb társadalmi konfliktussal járó területekkel kell versengenie saját ügyeinek, érdekeinek érvényesítéséhez. Az is nehezíti az ellátórendszer napi működtetését, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság alá tartozik szinte minden egészségügyi intézmény, csak az orvosképző egyetemi alapítványok klinikái kivételek. Még az alapellátással kapcsolatosan is van a kórházi főigazgatóságnak feladata. Ez nem szerencsés, mert a kórházak vezetői értelemszerűen a maguk számára releváns problémákra igyekeznek megoldást találni, miközben például az alapellátásban teljesen más, inkább helyi közösségi érdekeket preferáló megközelítésre lenne szükség. Az irányító kórházak energiáit a saját túlélésük, azaz az olyan feszültségek kezelése, mint az eladósodás, vagy az egyre nagyobb szakemberhiány – köti le. Gyakorlatilag a saját túlélésüket jelentő technikák keresésére és megtalálására tudnak koncentrálni. A vármegyei kórházakhoz csapott megyényi ember ellátásának megszervezése rendre megbillenti a kisebb, városi kórházak egyensúlyát is.

Gyakran mire a beteg odaér a kiskórházba, ott már megszűnt a szolgáltatás.

Ez a jelenség is azt bizonyítja, hogy nem lehet mindent felülről lefelé tartó építkezéssel megoldani. A szakma évek óta kéri, várja az alapellátás megerősítését, hogy a háziorvosok plusz hatásköröket kapjanak, például szélesebb körű receptírási-, beutalási- diagnosztikai lehetőségeket, s plusz szakembereket a betegségek megelőzéséhez. A több háziorvost tömörítő praxisközösségek, amelyek csökkenthetnék a kórházakra zúduló betegáradatot, formálisan ugyan léteznek, de esélyük sincs, hogy ezt funkciójukat érdemben betöltsék, amíg nem kapnak megfelelő jogosítványokat, és szakembereket hozzá. Pillanatnyilag a kórházak felé irányuló betegforgalom elképesztően nagy, ez különösen a vármegyei kórházakra érvényes. A sürgősségi osztályok az eredetileg tervezett kapacitásuknál sokkal több beteget kénytelenek ellátni – részben a városi kórházak, részben a járóbetegellátók helyett.

Továbbiak a teljes interjúban