Sinkó Eszter: Nem építhetnek berlini falat az egészségügy köré!

A kormány számos szakmapolitikai kérdést akar politikai eszközökkel megoldani, azonban Sinkó Eszter egészségügyi rendszerelemző szerint erősen kétséges, hogy a most bevetett módszerek az elvárt eredményre vezetnek majd- mondta el a szakrétő a medicalonline.hu-nak adott interjúban.

A COVID, vagy a reform éve volt az egészségügy számára 2020?

A COVID-é, de az is egyértelmű, hogy a járvány a kormány figyelmét a korábbinál erőteljesebben irányította az egészségügyre. Talán ennek köszönhető, hogy Orbán Viktor tíz év után rászánta magát, hogy nekifusson néhány nehézsúlyú változtatásnak, mint például a paraszolvencia kivezetése, ami régi vágya volt a kormányzó pártnak. A miniszterelnök a rendszer átszabásának véghezvitelére, egyúttal az egészségügyet felügyelő tárca megtámogatására Pintér Sándor belügyminisztert jelölte ki, akiben maradéktalanul megbízik. Sajátos megoldás ez. Bár a világban egyáltalán nem példanélküli, hogy veszélyhelyzetben a katonaság, a rendőrség szervezési, logisztikai feladatokat vállalva részt vesz a pandémia körüli teendőkben, azonban a marsallbot mindenütt a szakminiszter kezében maradt. Viszont precedens nélküli a járvány időszakában belügyi irányítás alá vonni az egészségügyet a teljes intézményrendszerével együtt.  

Ha visszatekintünk az év elejére, akkor még a kórházi adósság felszámolását, az intézmények higiéniai festését tűzte ki célként a miniszterelnök, az erőforrás miniszter pedig az öt nemzeti egészségprogram továbbvitelét prognosztizálta 2020-ra.

Emblematikus programcsomagja volt ez Kásler Miklósnak, ám az öt program közül egyiket sem hozták nyilvánosságra az elmúlt két és fél évben, s a tárca holnapján sem lelhetőek fel. Én magam több kísérletet tettem arra, hogy megismerhessem a kötetek tartalmát, de egyiket sem sikerült hivatalosan megkapnom. Nem szeretnék „elhamarkodott” következtetéseket levonni, de azért szemet szúr a programok esetében a nyilvánosságra hozatal hiánya. Már csak azért is, mert ha ezek alapvetően a prevenciót szolgáló programok, azokba az országos intézeteken túl illenék egyéb szakmai szereplőknek is bekapcsolódni, biztosítva ezzel a sikeres megvalósítást.

Az Országos Kórházi Főigazgatóság felállítása megoldás lehet a kórházak helyzetének rendezésére?

Érthetetlen, miért feltételezik, hogy egy új központi intézmény felállítása sikeresebb lesz a korábbi, hasonló szerepkörrel bíró szervezeteknél. Az egykori GYEMSZI, vagy a most megszüntetésre ítélt Állami Egészségügyi Ellátó Központ sem bizonyult eredményesnek a kórházak tevékenységének irányításban, ami alapvetően annak köszönhető, hogy lehetetlen 100 intézményt egy központi szervezet által kontrollálni napi szinten. A belügyminisztériumi megközelítés legnagyobb hiányossága, hogy ezt a kudarcot nem ismeri fel, nem látja be. A 21. században az a megközelítés bizonyította létjogosultságát, hogy az intézményekkel szembeni elvárásokat érdemes központilag meghatározni és számon kérni, ám a meghatározott feladatok végrehajtása során a kórházaknak önállóságot, autonómiát kell biztosítani.

Helyes, ha a minőségi ellátással kapcsolatos feladatokat központilag határozzák meg, mint ahogyan az is, ha központi eszközrendszerrel igyekeznek segíteni az intézmények racionálisabb gazdálkodását, a szükségletekhez igazodó kapacitásszervezést, vagy, ha jó gyakorlatok mentén terelgetik az intézményeket a kiszámíthatóbb működés irányába. Az viszont már nem helyénvaló, hogy egy kézből akarnak minden folyamatot irányítani. Az, hogy 40 intézményt készülnek felruházni megyei irányítói státusszal, arra utalhat, hogy szűkíteni fogják az ellátórendszer térségenként elérhető kapacitásait. Tegyük hozzá gyorsan, van értelme a kapacitásokat átalakítani, adott esetben koncentrálni, kivált, ha az elérhető humánerőforrások ennyire szűkösek, de az átszabás során figyelni kell arra, hogy ellátási pontokat csak akkor szabad megszüntetni vagy átkalibrálni, ha a szűkülő kórházi szolgáltatásokat alternatív helyettesítőkkel, például jól felszerelt szakrendeléssel vagy emelt szintű alapellátással pótoljuk. Kérdés, minderre van-e mandátuma az OKFŐ-nek.  Továbbiak a teljes interjúban