Sok, a járvány miatt kirendelt ápoló inkább ingázik

Az elmúlt napokban több helyütt megjelent a sajtóban, hogy közös zuhanyzós, négyágyas szobákban, a részleges felújítás alatt álló zajos, lőgyakorlatoktól is hangos Hős utcai kollégiumban helyezték el azt a húsz egészségügyi szakápolót, akiket Hévízről és Balatonfüredről rendeltek Budapestre, hogy a Honvédkórházban ápolt Covid-betegek ellátását biztosítsák. Mint az közismert, a járványügyi szabályozás értelmében az egészségügyi dolgozókat – néhány, különböző kritériumoknak megfelelő csoportot leszámítva – gyakorlatilag korlátlan időre át lehet helyezni másik kórházba a Covid-ellátás érdekében. Arról, hogy ilyen helyzetekben a szálláshelyek és az egyéb feltételek általában mennyire biztosítottak, a mérce.hu Dr. Soós Adriannánál, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnökénél érdeklődött.

Az, hogy ennyire rossz feltételek közé kerültek a dolgozók, a FESZ elnökének tapasztalatai szerint kirívó eset, ugyanakkor azt is hozzátette: „De azért arról nem hallottam, hogy nagyon luxuskörülmények közé kerülnének az ápolók, ezért sokan azt választják, hogy napi szinten utaznak akár kér órákat a munkahelyükre.”

Ilyen esetben a szállásról és a szállításról elméletileg gondoskodnia kell a munkáltatónak, ezt sok helyen úgy oldják meg, hogy szervezetten, jellemzően buszokkal viszik az ápolókat. De Soós Adrianna szerint van, ahol a dolgozónak kell személygépkocsival megoldania a munkába jutást. Ami az egyéb feltételeket illeti: a kirendelt ápolók alapbére nem lehet alacsonyabb, mint az eredeti álláshelyükön, akkor sem, hogyha új munkakörbe kerülnek. 

Arra azonban nincsen lefektetve semmilyen szabály, hogy a szállásoknak milyen kritériumoknak kellene megfelelnie, ahogyan arra sem, hogy a kirendelés miatt kellene-e plusz pénzt kapniuk a dolgozóknak.

A FESZ elnöke szerint vannak ugyan olyan intézmények, ahol fizetnek többletpótlékot, akár a saját dolgozót helyezik át a COVID-ellátásra, akár másik kórházból érkezik dolgozó, de ez nem általános. Az utazási költségeken felül –  mivel az ingázás ideje nem minősül munkaidőnek – nem kapnak „túlórapénzt”.  „Tehát nagy szívás őszintén szólva a kirendelés, hacsak az illető nem kap valami nagyon extra díjat, de az azért ritka”– mondja Soós Adrianna. Továbbiak a cikkben