Sok a kérdés és a bizonytalanság

A kormány bejelentette, hogy védettségi igazolványt fognak bevezetni a koronavírus ellen beoltottak, illetve a fertőzésen már átesettek részére, hogy ezzel igazolhassák a védettségüket, és akár járványügyi engedményekben is részesülhessenek. Ehhez hasonló védettségi vagy vakcinaútlevelekről világszerte megy a gondolkodás, más országok, légitársaságok, techcégek is próbálkoznak saját és közös megoldásokkal, és az Európai Unión belül is felmerült az igény egy olyan megoldásra, amelyet a tagállamok (és ideális esetben az EU-n kívüli országok) kölcsönösen elfogadnak, írja a Telex. 

Az igény érthető, minden oldalról: az emberek részéről is jogos elvárás, hogy ha már védettek a vírus ellen, ne kelljen bezárkózniuk; a vállalkozások is joggal remélik, hogy ahogy egyre többen védettebbé válnak, fokozatosan egyre inkább újra beindulhat a gazdasági élet is; és a kormányok részéről is elfogadható követelmény, hogy kontrollált keretek között tartsák az újranyitási folyamatot, nehogy újra elszabaduljon közben a járvány. Maga a koncepció nem is eget rengető újdonság, eddig is szükség lehetett bizonyos védőoltások beadatására ahhoz, hogy egyes országokba beléphessünk.

A covidos védettségi igazolvány időzítésével és konkrét megvalósításával kapcsolatban azonban még sok a kérdés és a bizonytalanság.

Ha a beoltottak védettségéről tisztul is majd a kép, egyelőre az sem tisztázott, hogy a nem beoltottakra mennyire veszélyesek. Hiába 95 százalékos ugyanis egy vakcina hatásossága, az ezt meghatározó vizsgálat a megbetegedést figyeli, nem a megfertőződést. Amit tudunk tehát, az az, hogy akit beoltanak, soha nem lesz súlyos beteg, és még enyhén is nagyon ritkán. Azt viszont nem tudjuk, hogy tünetmentesen megfertőződhet-e, ez egy nagy nyitott kérdés. De még nagyobb, ami ebből következik: hogy

ha meg lehet fertőződni oltás után, tovább is lehet-e adni ezt a fertőzést, mondjuk olyanoknak, akik nem védettek, ezért meg is betegedhetnek tőle?

Márpedig az oltási program célja nemcsak a beoltottak, hanem mindenki más megvédése is, erről szól a közösségi immunitás, amelynek a kialakulási küszöbje most minden oltási program Szent Grálja.

A védettségi igazolás bevezetése előtt ezért érdemes lenne tisztázni, hogy mi is lenne a célja: ha az, hogy a beoltottak szabadon járhassanak, anélkül, hogy megbetegednének, erre minden további nélkül jó lehet. De ha a járvány elfojtása, a teljes népesség védelme a cél, akkor addig, amíg nem tisztázódik az oltottak fertőzőképességének a kérdése, nem jó ötlet őket korlátozások nélkül az oltatlanok közé engedni.

Összefoglalva: 

A védettségi igazolás fontos eszköz lehet a járvány utáni élet újraindításában, de a bevezetése előtt még sok tisztáznivaló van.

Jelenlegi ismereteink alapján nagy járványügyi kockázattal jár a védettséget élvezők kontroll nélküli beengedése a még nem védettek közé – fontos, hogy kockázatról van szó, kiderülhet, hogy ez rendben van, de az ellenkezője is.

Egyébként is annyira gyorsan változik a tudásunk a vírusról és a vakcinákról, hogy ezen a ponton elég kockázatos már az is, hogy a védettséget élvezőkre vonatkozó, kiforrott szabályokról beszélünk – már csak azért is, mert ha kiderül valami, ami ezeknek ellent mond (például hogy a beoltottak is képesek fertőzni), akkor nemcsak, hogy mégse lehet rájuk nézve enyhébb szabályokat bevezetni, de még fölöslegesen hitegettük is őket azzal, hogy lehet. Ezért indokolt az óvatosság az igazolvány bevezetése előtt.