Sok éve keletkezett a problémahalmaz

Fortélyos félelem igazgat, idézhetjük József Attilát ismét jogosan, immár sokadszor. Egyik nap még arról nyilatkozik – napjainkban megdöbbentőnek tűnő őszinteséggel – a jászberényi kórház főigazgatója, hogy kritikus orvoshiánnyal küzdenek, azért kell szüneteltetni egyes osztályok működését. Másnap aztán – varázslat! – ugyanez a főigazgató már arról ad ki közleményt, hogy az ezt megíró médiumok rémhírt terjesztettek - olvasható az mno.hu portálon megjelent publicisztikában.

Felröppent a hír, hogy a budapesti Jahn Ferenc Kórházban azért zárnak be egy belgyógyászati osztályt, mert a szakápolók jelentős része inkább az újonnan nyílt IKEA-ba megy dolgozni. Dehogy! – mondja az államtitkár, csupán felújításról van szó. A Hír TV riportja után ki is rakták a „Felújítás alatt" táblát.

A magyar egészségügy helyzetét mindenki ismeri, érzi, tapasztalja. Ezenfelül számszerű adatok, statisztikák, szórványos tüntetések is jelzik állapotát. A fiatal szakorvosok elmennek itthonról, nincs elég nővér, nincs mindenütt háziorvos, mindenki alulfizetett, s erőn felül kell teljesíteniük olyan körülmények között, amelyek méltatlanok a huszonegyedik században. A kórházi koszt, az osztályok fizikai adottságai dokumentáltan kritikán aluliak. Nyílt titok, évtizedek óta működő rendszer, hogy az alulfizetettséget ügyeskedéssel oldja meg az orvostársadalom: az állami eszközökön fusiban kezelt betegek privát rendelésen tejelnek, a hálapénz pedig az egész egészségügyi rendszer működését aláássa.

A rendkívül komplex problémahalmaz nem egy és nem is tíz éve keletkezett: nem lehet egyértelműen a Fideszre vagy az „elmúlt nyolc évre" hárítani a felelősséget. Szép lassan halmozódtak a gondok, és senki nem tett ellene semmit, senki nem lépett semmilyen irányba...

Erős és büszke az ország, hirdeti millió plakát az országban. Beszédes, hogy ezt hirdetni kell. Erős és büszke országokban nem gyakran történik meg, hogy azt a riasztó képet, amelyet egyik nap plasztikusan lefest egy kórházigazgató, másnap gyorsan közleményben kell saját magának helyre tennie. Az pedig már tényleg túl szép lenne, ha a világszínvonalú egészségügy nem azt jelentené a gyakorlatban, hogy fiatal orvosainknak a világ más részein kell munkát keresniük – ahol tárt karokkal várják őket.

A teljes cikk az mno.hu portálon olvasható.