Sok minden változott a szülészetben, de...

A szülészorvosokkal szemben időről időre megfogalmazódik az a kritika, hogy szükségtelenül avatkoznak bele a szülésbe, így az inkább hasonlít egy beteg ember ellátására, mint egy természetes folyamatra (idegen szóval élve: „túlmedikalizálják" a szülést). Dr. Gidai János, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szülész-nőgyógyász szakorvosa szerint azonban a szakmai szemlélet sokat változott az elmúlt húsz évben.

„Az orvosnak is az a legjobb szülés, amibe a lehető legkevesebbet kell beavatkoznia. Mi az édesanyáért és a kisbabájáért vagyunk, nem ellenük, az ő érdekeiket tartjuk szem előtt akkor, amikor gyógyszerek vagy műszerek segítségével mégis közbelépünk, elindítjuk vagy gyorsítjuk a folyamatot - mondta el az nlcafe-nak. Ha például burkot repesztünk, vagy oxitocininfúzióval erősítjük a fájásokat, annak nem az a célja, hogy spóroljunk a saját időnkkel, mert, mondjuk, kezdődik a sívakációnk.

Az említett beavatkozásokra akkor kerül sor, amikor fájásgyengeséget tapasztalunk – ezt az állapotot műszeres vizsgálattal is alá tudjuk támasztani. Ilyenkor azért kell erősíteni, mert máskülönben nagy valószínűséggel nem tudna megszülni az édesanya. Ha egy lelassult szülésnél nem kap oxitocint a kismama, akkor fennáll a veszély, hogy nagyon kifárad a baba, és az is előfordulhat, hogy oxigénhiányos állapotba kerül a szülőcsatornában, emiatt pedig maradandó károsodást szenved.

De egy ilyen helyzet az anya számára is kimerítő és kockázatos: a méhizomzat renyhesége miatt atóniás vérzés alakulhat ki, és a nagy vérveszteség miatt az élete foroghat kockán. A tragédiákat és a későbbi szövődményeket próbáljuk megelőzni akkor, amikor a tágulási szakasz lassúsága miatt azt javasoljuk egy régóta vajúdó édesanyának, hogy kezdjük el a fájásasszisztálást oxitocininfúzióval." Gyógyszerek, gátmetszés és a többi - a teljes cikkben