Sokkal kevesebb lett az igazán szegény nyugdíjas 2010 után

A G7 választások előtti tematikus sorozatában, egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatják be néhány mutatón, ábrán keresztül. Ezúttal a nyugdíjrendszer elmúlt 20 évét elemezte a lap.

A magyar nyugdíjrendszerben jelentős változások voltak az elmúlt két évtizedben. Az egyik legfontosabb változás, hogy – a népesség öregedése ellenére – az ellátásban részesülők aránya a 2002 és 2010 közötti mérsékelt, nagyjából 1 százalékpontos csökkenés után 2010 és 2020 között több mint 3 százalékpontot esett, így az időszak végén már csak 26 százalék volt.

Ezzel párhuzamosan a nyugdíjak bérekhez viszonyított aránya is csökkent az elmúlt 20 évben. Itt azonban nem folyamatos ereszkedés volt megfigyelhető. Eleinte a nyugdíjak zárkóztak a bérekhez, ám ezt a folyamatot először a 2008-as válság, majd a svájci indexálás kivezetése megszakította. 2013-tól kezdve pedig a nyugdíjak látványosan elkezdtek leszakadni az átlagbérektől.

A két fenti folyamat eredményeként a 2010-ben mért GDP-arányos 11,1 százalékról 2020-ra 8,6 százalékra csökkent az ellátásokra fordított kiadások összege.

Bár az inflációkövetés 2012-es bevezetése miatt a nyugdíjak értékének azóta fixnek kellene lennie, a rendszer működése valójában lehetővé teszi a reálérték növelését. Egy adott évben ugyanis mindig a következő évre becsült infláció alapján emelnek. 2012 és 2015 között emiatt többször is előfordult, hogy a várakozásoknál alacsonyabb valódi infláció miatt nőtt a nyugdíjak reálértéke. Többek között ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a szegénység mértékéről az összes mutató közül talán a leginkább kézzelfogható módon árulkodó súlyos anyagi depriváció csökkent a magyar nyugdíjasok körében. Továbbiak a cikkben