2008-ban az egy lakosra jutó támogatás 32 448 forint volt, 2010-ben 35 721, 2013-ra már csak 29 922 forint.
Az előző kormányzati ciklusban az egészségügyi kiadások közül jelentősnek számító gyógyszerkassza megnyirbálása már megtörtént, 28 százalékkal fizet többet a lakosság, mint korábban. A támogatási kulcsok, a változó nevű és gyártójú termékek olyan áttekinthetetlenek, hogy könnyű elhitetni a választókkal, az ő érdekükben történik minden - írta a Privátbankár.
A Policy Agenda szerint a 2011-es Széll Kálmán Tervben, és az ennek alapján az Európai Unió számára készített Konvergencia Programban a kormány azt vállalta, hogy rendkívül drasztikus, 120 milliárd forint feletti forráskivonást hajt végre a gyógyszerkasszában. Ez azt jelentette volna, hogy a támogatási rendszer kiadásának (a gyógyszer árához adott támogatás a lakosság számára) és a bevételének (gyógyszergyártók és forgalmazók befizetései) egyenlegében ekkora összeget kellett volna megtakarítani.
A valóságban azonban 78 milliárd forint lett a csökkentés mértéke. Sőt ebből 24 milliárd forint nem is igazi mérséklés, hiszen a kormány az egyik zsebéből (gyógyerkassza kiadásai) a másikba (tételes elszámolás alá eső gyógyszerek) pakolta át ezt az összeget.
A gyógyszer-támogatási rendszer bonyolultsága „könnyű terep" ahhoz, hogy a kormány intenzív, célzott kommunikációval elfedje a forráskivonást – írja a Policy Agenda. Egyrészt folyamatos versennyel rákényszeríti a cégeket az ár csökkentésére, aminek következtében rövid időn belül változhat a beteg által kapott legolcsóbb gyógyszer gyártója, neve.
Másrészt a forráskivonást könnyű úgy is tálalni, hogy ez nem megszorítás, hanem egy tudatos lépés ahhoz, hogy rákényszerítsék a cégeket az alacsonyabb árszintű, olcsóbban árult gyógyszerekre, vagyis ugyanaz a termék, szolgáltatás kevesebbe kerül az államnak. A többféle támogatási kulcsok, azokon belüli termékek olyan áttekinthetetlenek, hogy ezt a kommunikációs trükköt könnyű elhitetni a választókkal.
Számok, részletek a teljes cikkben