A kimerültségtől összeomló ápolók, a fájdalomtól ordító betegek, a kórházi padlókon meghaló fertőzötteket, a gyásztól megroppanó családtagok.
Amikor még februárban mindannyiunk számára távoli jelenségnek tűnt, a Hupej tartománybeli Vuhanban már az egészségügyi ellátórendszert sodorta az összeomlás szélére a koronavírus, írja a liner.hu.
Mindenki látod már legalább egy szívszorító jelenetsort a koronavírus-járvány ideje alatt, amely demonstrálta, mennyire káoszba tudja dönteni egy város vagy egy ország életét a betegség. Aki látta, örökké emlékezni fog azokra a képsorokra, melyeket Bergamóban, Madridban vagy éppen Vuhanban vettek fel.
A kimerültségtől összeomló ápolók, a fájdalomtól ordító betegek, a kórházi padlókon meghaló fertőzötteket, a gyásztól megroppanó családtagok, akik csak egy utolsó búcsút kívánnak venni a szeretteiktől – mind tragikus jelenetek, melyek a járvány egy-egy epicentrumaiban váltak mindennapos, traumatikus élményt okozva mindenkinek.
Két kínai filmkészítő pedig ezeket örökítette meg, a járvány kitörési helyén, Vuhanban. A film munkálatai mondhatni egyszerűek voltak: magukra húzták a teljes védőruhát, és kamerával útnak indultak a fertőzöttektől teljes mértékben túlterhelt városi kórházakba testközelből megörökíteni a járvány pusztítását.
A jövő hét hétfőn esedékes Torontói filmfesztiválon lesz a dokumentumfilm premiere, mely a „76 nap” nevet kapta, ami a vuhani teljes vesztegzár időtartamára utal.