• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Somody Imre: Nincs már bennem görcs

Lapszemle Forrás: hvg.hu

Néha az az ember érzése, hogy minél több a beteg, annál jobb.

„Véget ért az akarnok korszak, amikor hittem, hogy meg tudom mondani, hogyan kell pénzt, egészségügyet, tudomány politikát, kistérséget jól csinálni" – mondta a hvg.hu-nak Somody Imre. üzletember, akivel még a választások előtt készült az interjú. A 900 lelkes Vácegresen él és ott önkormányzati képviselő, miközben a Centrál Kávéház tulajdonosaként a hely pénzügyi egyensúlyáért küzd. Februárban az egész világ megfordult vele.

- 1988–ban alapítottuk a Pharmavitot Veresegyházon, 1997-ben költöztem oda. A Pharmavit első nyolc évében másról sem szólt az életem, mint a cégről. Talán csak szentestéken nem dolgoztam, nem számított betegség, nem számított a családom, alig ismertem a fiamat. Azzal az elhatározással indultam a felnőtt életbe, hogy meg kell teremtenem családom anyagi biztonságát. Azt gondoltam ez a szabadságom, a kiteljesedésem és az önállóságom záloga. A kilencvenes évek közepére elértem célomat. Sikeres üzletemberként rohangáltam díjakat átvenni és egy olyan társadalomban éltem, ahol az életvitelemet ovációval fogadták.

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy néha morbid célok lefektetése mentén működik a gyógyszeripar: ha van 40 százalékos piaci részesedésed, az mondjuk 100 beteget jelent, de ha lenne kétszer annyi betegem, akkor a piacom is megduplázódna. Néha az az ember érzése, hogy minél több a beteg, annál jobb. 1996-ban a Pharmavit eladásával nagyon sok pénzre tettem szert, tehát ha úgy tetszik, az első feladatom ki volt pipálva.

S akkor jött, a még szintén fiatalkori vágyamból fakadó második nyolc év, amely a szociális érzékenységen alapult, de még mindig akarnok módon: majd én megmondom, hogy mi kell tenni az egészségügyben, a tudomány politikában, a kistérségekben. Megcsináltuk a Bolyai Díjat, a tehetséggondozást, a Misszió Egészségügyi Központot, a Veresegyházi Életmód Programot, ami már egy komplex társadalom fejlesztő kistérségi modell volt, lakóparkot építettünk - sorolja a sikeres évek tényeit, majd értékeli az utána következő történéseket. A teljes interjú a megvilágosodásról