Svéd Tamás: Alapellátási ügyeletek – a kezdetek és a vég?!

Az új alapellátási ügyeleti rendszer bevezetése Takács Péter egészségügyi államtitkár sokat hivatkozott mintaprojektje - lett volna. Ehelyett az az állatorvosi ló lett, melyen egyidejűleg bemutatható a magyar egészségügy gondjainak jelentős része, köztük az elöregedés, a forráshiány, a strukturális gondok, a szervezett ellenőrzés és minőségbiztosítás hiánya valamint az erőből, részben rögtönözve és kapkodva, publikus tervek és hatástanulmányok nélkül, a szakmai egyeztetések és konszenzuskeresés kihagyásával végigerőltetett átalakítások minden hátulütője - írta Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára a szervezet honlapján.

"A közelmúltban a Magyar Orvosi Kamara (MOK) által nyújtott anyagi és jogi segítséggel a háziorvosok a pert nyertek, a Kúria lényegében kimondta, hogy mindvégig a fenntartásaikat hangoztatóknak volt igazuk: kétoldali és konszenzusos szerződés nélkül az alapellátók sem kényszeríthetőek ügyeleti munkavégzésre. A helyzetet “huszárosan” megoldandó a kormány egy salátatörvénybe rejtve gyorsan átírta a szabályokat, így elvileg mostantól a háziorvosok már érvényes szerződés nélkül is kényszeríthetőek ügyeleti ellátásra. Hogy ez a törvény és következményei mennyiben felelnek meg a magyar és európai jogrendnek, ki és milyen formában viseli a felelősséget az így nyújtott ellátásért, az később fog kiderülni. A végső szót az Alkotmánybíróság mondhatja ki" - emlékeztet a friss fejleményre.

Ami a történteket illeti, a szerző összefoglalja, "mi volt az az új ügyeleti rendszerben, ami kiváltotta a kollégák nemtetszését, s bevezetésének lehetséges megtorpanása miért válthatott ki ilyen drasztikus kormányzati reakciót?A korábbi években az alapellátási ügyelet pontosan olyan volt, mint a teljes magyar egészségügyi rendszer: mélységesen egyenetlen. Egyes helyeken az önkormányzat működtette, döntően helyi háziorvosok - önkéntes - részvételével. Több helyen jó és összetartó, egymást segítő közösségek, szakmai műhelyek működtek, jó színvonalú betegellátást nyújtva. Másutt az ellátás színvonala egyenetlenebb volt, a nem elegendő számú háziorvos mellé más szakmából ide bedolgozó orvosokat foglalkoztattak. Megint másutt az önkormányzat az egész ügyeleti ellátást erre szakosodott ügyeletszervező cégeknek adta ki, amik igen vegyes módon dolgoztak,  volt köztük lelkiismeretes és kókler egyaránt. Mivel pedig az ellenőrzés - mint mindenhol - igen esetleges volt vagy hiányzott, valóban történtek visszaélések is, például csak papíron vagy egy szakdolgozóval üzemeltetett ügyeleti pontok működtek helyenként.

Jogos volt tehát az igény és elképzelés, hogy az ellátást módját egységesíteni kellene és annak színvonalát a jól működő régiókéhoz emelni. Az ellenállást a gyakorlatba ültetés módja, a kommunikáció, illetve annak hiánya váltotta ki. Egyrészt egyként megbélyegezték és megszüntetésre ítélték a jól és rosszul működő helyi rendszereket - kvázi kiöntve a fürdővízzel együtt a gyereket is, maguk ellen fordítva az addig jól és elkötelezetten ügyelő orvosokat  is.

Másrészt az elképzelést rohamtempóban, havonta megyéről megyére haladva, az objektív akadályokat és az előzetes próbaidőszak  - részben most nyilvánosságra került - tanulságait jórészt figyelmen kívül hagyva ültették gyakorlatba".

 

Az új alapellátási ügyeleti rendszer átalakításának történetét ismertetve a bevezetést előtti mintaprojektről azt írja: "Mint minden átalakítás előtt, feltehetőleg itt is készült egy terv. Azonban ez - szemben más, demokratikusabban és tervszerűbben működő országok gyakorlatával - nem vált publikussá. Nem kérték ki róla a szakma véleményét, nem előzte meg bevezetését vita és egyeztetés.

Megelőzte viszont egy pilot-projekt. Megközelítőleg 1,1 millárd forintnyi uniós pályázatból származó forrásból az új rendszert bevezették és tesztelték Hajdú-Bihar megyében. A pilot eredményeit összefoglalták és elvileg felhasználták az országos bevezetés előkészítéséhez. Azért elvileg, mert ezen pilot eredményeit szintén titkosították, azokról csak szájhagyomány útján terjedő módon, informálisan tudhattunk - mostanáig.

2024-ben ugyanis néhány kitartó állampolgár ezen dokumentumokat kiperelte, megszerezte, és a napokban eljuttatta a kamarához is. Csatolták mellé az OMSZ főigazgatójának kísérőlevelét (5.pont). Tanulságos dokumentumok.

Mi pedig melléjük tesszük  a MOK Alapellátási Munkacsoportjának jóval később, már az országos bevezetés kapcsán készült ügyeleti problématérképét (6.pont)  A pilotzáró dokumentumban sorolt problémákkal való mindennemű hasonlóság nem a véletlen műve!" - írták.

A teljes elemzés itt olvasható