Szabályozatlan a magánorvosok vizsgálatkérése

Ha egy magánorvosnál megjelenő betegnél az orvos laboratóriumi vizsgálatot tart szükségesnek, és beutalóval ellátva beküldi őt egy állami fenntartású kórház vagy szakorvosi rendelőintézet laboratóriumába vérvételre, a páciensnek – függetlenül attól, hogy van érvényes tajkártyája, vagyis egészségbiztosítása –, fizetnie kell a vérvételért és az elvégzett vizsgálatokért. A vonatkozó jogszabály nem direkt módon tilt, hanem közvetetten: a beutalásra jogosult orvosok felsorolásában nem szerepel a magánorvos – olvasható egy főfoglalkozású magánorvos írása a Magyar Idők portálján.

Ez a rendelkezés első pillanatra a kívülálló számára talán észszerűnek tűnhet, valójában mind szakmai, mind finanszírozási szempontból megkérdőjelezhető. Szakmailag megalapozatlan, mert az, hogy a betegnek szüksége van-e valamely vizsgálatra, tisztán orvosszakmai kérdés, ami független attól, hogy közfinanszírozott ellátás keretében dolgozó orvos vagy magánorvos kéri-e a vizsgálatot.

Finanszírozási szempontból pedig azért értelmetlen, mert könnyűszerrel kijátszható, és az érintettek rendre ki is játsszák: a magánorvos szakmai javaslata alapján a háziorvos beutalja a közfinanszírozott szakrendelésre vagy szakambulanciára a beteget, és az ott dolgozó orvos – gyakran maga az érintett magánorvos, aki a közfinanszírozott ellátás keretében is dolgozik! – beutalja a szükséges vizsgálatra a pácienst, akinek így térítésmentesen jár az ellátás.