Szakrendelők: ellátási korlátok

Miért kell az önkormányzatnak buszt adnia, hogy eljuttassuk Miskolcra a mammográfiai szűrésre behívott hölgyeket" – dohog Tokaj város polgármestere. Májer János értetlensége nagyon is érthető, hiszen a közel 900 millió forintos uniós támogatásból felépült, harmadik éve működő kistérségi járóbeteg-szakrendelőben van emlővizsgáló röntgen és ultrahang is. Ezt azonban szűrésre nem, csak diagnosztizálásra használják. Ám nem ez az egyetlen ellentmondás, amelyen sem a jól felszerelt tokaji szakrendelő ügyvezető igazgatója, Sallai Zsuzsanna, sem a polgármester nem tud változtatni.

A tokaji rendelő – ahogy a többi újonnan épült kistérségi intézmény – heti 200 óra szakorvosi rendelési időt kapott, a fizioterápia és a gyógymasszázs egészségbiztosítási finanszírozása heti 120 órára szól. Ebben az 1400 négyzetméteres, modern intézményben minden adott a gazdaságosabb működéshez: van beteg, az orvosok a miskolci, a sátoraljaújhelyi és a nyíregyházi kórházból is szívesen jönnek ide dolgozni. Az ügyvezető igazgató úgy kalkulál, hogy 50–75 százalékkal nagyobb heti szakorvosi óraszámra is volna hely az épületben – feltéve, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is befogadhatna ennyivel több teljesítményt, vagy átcsoportosíthatná az ehhez szükséges pénzt. „Csakhogy az a beteg, akit Szerencs vagy Miskolc helyett Tokajban lát el a szakorvos, nem hozza magával a tb-finanszírozást. A pluszkapacitás felhasználásának lehetősége ott maradt, ahol nem veszik igénybe" – magyarázza a korántsem új keletű, ám máig megoldatlan probléma lényegét Sallai Zsuzsanna. Részletek a HVG cikkében.