Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

Az Inforádió Aréna című műsorának Ónodi-Szűcs Zoltán, az egészségügyért felelős államtitkár volt a vendége, akit eredményeirők, kudarcairól és terveiről is kérdeztek.

- Mi az, amit ön szerint sikerült rendbe tenni az egészségügyben?
- Hát a műsoridő az nem lesz elegendő mindent átbeszélni. Azt gondolom, hogy vannak nagyon klassz indikátorok, amik azt jelzik, hogy azért az elmúlt négy évben, az elmúlt nyolc évben vagy hét évben rengeteg minden történt. Ha visszaemlékszik rá, azért éveken keresztül az a kórus hangzott fel, hogy az egészségügyből kivették a forrásokat, most már ezt senki nem hallja, hál' istennek, mert ugye szembesülni kellett azzal, hogy az elmúlt években jelentős mértékű forrásbevonás történt az egészségügyben. Nyilván ennek egy nagyobbik része az bérkérdés volt, de tény és való, hogy a pontos számokat azért lehet, hogy nem jól emlékszem, de 2010 környékén még 1470 valahány milliárd forint volt az E. Alap mérete, a jövő évi költségvetést meg már ismerjük, az meg 2100 milliárd forint már felett van, tehát egy igen erőteljes bővülés van.

Azt gondolom, hogy az ágazat mindenképpen nyertese annak, hogy az ország is jobban teljesített az elmúlt időszakban. És hát ha más nem, ugye az is egy érdekes dolog, hogy állandóan azzal kellett, abban a vitában kellett részt venni, hogy most jó-e vagy sem, hogy nincs önálló egészségügyi minisztérium. Annak ellenére, hogy nincs önálló egészségügyi minisztérium, az EMMI igen sikeres volt abban, hogy a forrásokat magához vonzza, legyen az szociális szféra vagy egészségügyi szféra. Én azt gondolom, hogy ez egy mindenképpen egy pozitív történése az elmúlt időszaknak.

- Mi az, amit nem sikerült megoldani ez alatt a hét-nyolc év alatt?
- Hát én nem mondanám, hogy nem sikerült, hanem hogy hosszabb időbe fog kerülni a megoldása, hiszen a strukturális átalakításnak az a folyamata, amivel én megpróbálkoztam, de a kórházszövetséggel való vita kvázi eltolta ennek a megoldását, az nyilván még hátravan. Azt gondolom, hogy az is hosszabb időt fog igénybe venni, amiről beszélgettünk itt ebben a műsorban, hogy a szociális célból felhasznált, egészségügyben fenntartott ágyakat érdemes lenne máshol működtetni, ez is elkezdődött, hiszen már folyik az építkezése az első mintaprojektnek Szabolcs megyében.

Azt gondolom, hogy az is végül is nagy siker, hogy a törzskartonrendszer végre el fog indulni, de egy év késéssel, mert rengeteg vita előzte meg, de jövő júliustól hatályos jogszabályunk van rá. Azt gondolom, hogy az is nagyon fontos, hogy a népegészségügyi műhelyekkel meg lett kötve a szerződés a népegészségügyi stratégia újragondolására. Ez is tovább tartott, pont a szakmai viták miatt. Tehát azt gondolom, hogy ezek, nem nevezném őket kudarcoknak, én voltam aki gyorsabban szerettem volna haladni, mint a szokásos ügymenet. Ehhez képest a legfontosabb hír, hogy a céljaink adottak, tehát hogy nem lett eltörölve, nem lett lekardozva, nem lett kitörölve az életünkből. Az egy másik kérdés, hogy nem lehetek elégedett azzal, amilyen sebességgel haladtunk...

- Sokan azt mondják az egészségügyben, hogy a szakember, és elsősorban a szakápolók, vagy az ápolók, szakszemélyzetnek a hiánya mögött egyrészt az áll, hogy túl sok a kórház. Sokkal több, mint mondjuk egy hasonló méretű más európai országban. Mit gondol erről?
- Hát nem, nem így van. Tehát nem a kórházi szám a fontos, hanem az a kérdés, hogy mit nyújtunk. Egy biztos, a szakdolgozói létszám egy lakosra vetítve Magyarországon nem magas. Alacsonyabb, mint az OECD átlag, ezen javítani kell. Inkább a kérdés az az, hogy mi folyik az intézményekben és az mit szolgál. Épp ezért nagyon fontos, hogy amikor hozzányúlunk az ösztönzőkhöz, amely alapján kapja valaki a finanszírozást, az abba az irányba mozdítsa el az ellátást, amit a beteg igénye jelent. Mondok egy példát. Az idéntől kezdve emelt szintű forrást kapnak az egynapos eseteket ellátó intézmények, és jól látszik, hogy ez működött is, hiszen a 2010-hez képest ebben az évben megduplázódik az egynapos ellátásban nyújtott ellátás száma, ami azért fontos, mert egyrészt nyilván kisebb megterhelést jelent a beteg számára, másrészt sokkal biztonságosabb, hiszen ilyen helyeken nem kerülhetnek a sürgősségi ellátásra.

Teljesen programozott módon működik, kisebb a fertőzésveszélynek a lehetősége, ráadásul másnap otthonában van és lehet, hogy már két nappal később pedig dolgozni is fog. És senki ne gondolja, hogy az egynapos ellátás az könnyebb, mint az esetleg a négy-ötnapos ellátás. A lakaroszkóppal dolgozni az nem egyszerűbb, hanem sokkal nehezebb mint mással, tehát jól látszik, hogy az anyagi ösztönzők működnek és ennek van hatása az ellátásra is.

- Látszik, vagy megvan már, hogy mi lesz a következő ilyen jellegű lépés?
- Igen. Nekem látszik, de miután jövőre kormány, vagyis bocsánat, jövőre választás van, én nem szeretném determinálni a gondolataimmal az új kormány lehetőségeit.

-De egyébként azt gondolja, hogy inkább ez a megoldás, mint az, hogy egy hirtelen egyszer csak egy globális, strukturális megoldást vagy változást hirdetnek?
- Hát azt, hogy hogyan fog átalakulni a struktúra, az nyilván lehet egy... lehet fejszével is csinálni, meg lehet vonalzóval. ... Az elmúlt másfél év az vonalzókkal történt. El kell döntenie az új kormánynak, hogy hogyan fog ehhez hozzányúlni. Egy biztos, hogy azzal a kérdéssel mindenkinek szembesülnie kell, hogy az elmúlt 25 évben az átlagos ápolási idő radikálisan csökkent. Ma már az ellátást nem ágyszámokban kell mérni, hanem az ellátást, a nyújtott operációk, kezelések számában kell mérni. Ennek megfelelően nyilván minden egyes döntésnek akörül kell majd mozognia, hogyan tudja ezt preferálni, nem pedig a látszatot... A teljes beszélgetés meghallgatható itt