Száz éve született dr. Veres Pál

Hamiskás mosolyú, kecskeszakállas férfi, akinek – mint Mórickának a viccben – mindenről „az” jut eszébe. Így ismertük Veres Pált. A szexualitást még nevén nevezni is kényes dolog volt a prűd kádári Magyarországon. De jött a doktor. Könnyedén, szellemesen, mégis komolyan beszélt arról, amit tudni akartunk a szexről, de sosem mertük megkérdezni. Szavai hatalmas űrt töltöttek be - írta a vasárnapihírek.hu.

Hosszú életű volt e földön. Végigélte csaknem a teljes „politikai” huszadik századot, Szarajevótól Szarajevóig. Abban az évben született, amikor véget ért a világháború – még nem kellett sorszámozni –, kitört a spanyolnátha, és az utolsó magyar király lemondott a trónról. Nyolcvannyolc esztendő múltán ment el. Elment – neki kellemesebb asszociációi támadnának erről a szóról. Levelek tízezreit címezték neki, a Magyar ifjúság című KISZ-hetilap „Az orvos válaszol” rovatába. Pedig nem annyira orvosként válaszolt a sokszor szorongva feltett kérdésekre: amikor tanácsokat adott, nem betegeket látott maga előtt. Vallotta, hogy a szexuális problémák túlnyomó többsége kommunikációs zavar. Azzal gyógyított, hogy kimondta, amiről mások úgy érezték, nem illik, nem lehet kimondani.

„Lehetek-e terhes attól, hogy a bátyám az ágyamban aludt?” – kérdezte tőle egy riadt lány. Megnyugtatta. Egy szégyellős fiatalasszony azzal fordult hozzá, hogy a férjének – amúgy áldott jó ember, hűséges társ, példás családapa – van egy perverz vágya: azt kéri tőle, hogy az erotikus izgalom tetőfokán, mint egy macska, nyávogjon neki. „Mit tegyek, doktor úr?” A tömör válasz: „Nyávogjon!” Egy gátlásos, az impotenciától rettegő fiatalembert egyhetes szünidei sátorozásra küldött a barátnőjével, kettesben, azzal a szigorú előírással, hogy csókolózhatnak, simogathatják egymást, de semmi több. Hazatérve a fiú pirulva, mégis szemlátomást boldogan jelentkezett: „Doktor úr, ne tessék haragudni, nem bírtuk ki.” Ezt a problémát is megoldotta…

Egyszemélyes intézmény lett, „a Veres Pali bácsi”. Olyan ismert és népszerű évtizedeken át, hogy az ma már, a tizenöt perc hírnév korában elképzelhetetlen. A létező szocializmus korlátai között a legelsők egyike volt, aki széles nyilvánosság előtt szólt testi-lelki szerelemről, párkapcsolati problémákról. (A másik úttörő a tavalyelőtt elhunyt Lux Elvira szexuálpszichológus.) Házilag felvett előadásait rongyosra másolt és Polimer-kazettákról hallgatták iskolában, kollégiumi szobában, laktanyában, tornatermi öltözőben és a korszak jellegzetes ifjúsági intézményében, az építőtáborban. Áhítatos figyelmet varázsolt a kárhoztatott kamaszok, „a mai fiatalok” között. Erkölcsi prédikációk helyett érthetően beszélt arról, ami izgatta a hallgatóit. Nem bújt latin orvosi kifejezések mögé, szókimondásával tabukat döntött. Fáradhatatlanul oszlatta a sötétséget: a tudatlanságot, az álszentséget, a bigottságot. A teljes írás az eheti Vasárnapi Hírekben olvasható!