Személyes tragédia miatt választotta az orvosi hivatást

Ezt vallja dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed, a Pándy Kálmán kórház gyermekosztályának neonatológus főorvosa, akit jelöltek Az év orvosa címre, az Astellas-díjra. A jemeni származású szakember elmondta, nagyon meghatották azok a szavak és mondatok, amiket a szülők írtak róla az elismerés honlapján. Ez számomra a legnagyobb kitüntetés, óriási kincs, egyben felelősség is, ami még szerényebb, még több, még jobb munkára ösztönöz — nyilatkozta a gyermekgyógyász, neonatológus főorvos, aki hozzátette azt is: személyes családi tragédiánk miatt választotta az orvosi hivatást – olvasható a Békés Megyei Hírlap – online oldalán.

Jemenben egy kis faluban laktunk, mindentől távol, a központtól 130-140 kilométerre. Éppen nagy ünnep volt, melyre a településünk orvosa is elutazott. Tizenkét éves voltam, éppen tanultam, amikor szóltak, hogy a kétéves kishúgom félrenyelt egy pénzérmét. Hiába ütögették a hátát, hiába próbáltak segíteni, a szemünk előtt halt meg. Engem nem hagytak nyugodni a történtek, felkerestem a háziorvosunkat, aki megnyugtatásomra azt mondta, hogy nem volt esély segíteni a testvéremnek. Valamiért nekem ez mégsem volt elég, elmentem az ország orvosi egyetemére, és kérdezgettem az orvostanhallgatókat, hogy mit tehettünk volna. Kiderült, hogy talán meg lehetett volna menteni a kishúgomat. Ekkor határoztam el, hogy tanulni fogok, és segíteni az embereknek, a gyerekeknek – mesélt a kezdetekről a szakember.

Szegény családból származom, így az egyetlen lehetőséget számomra az intenzív tanulás jelentette, hiszen az oktatás már akkor is nagyon drágának számított, ha saját pénzből kellett finanszírozni. Így olyan eredményt kellett elérnem, hogy ösztöndíjas lehessek. Amikor a választásra került a sor, számomra egyértelmű volt, hogy a kecsegtető Nyugat-Németország-beli építészmérnöki vagy az amerikai fogorvosi szak helyett az általános orvosi egyetem mellett döntök.

Egy egyiptomi tanárom mesélt Magyarországról, aki az oktatásról és az államról is elismerően beszélt, így a jelentkezési lapon azt jelöltem be, hogy — ha esély nyílik rá — legszívesebben idejönnék. Soha nem bántam meg, nagyon jól érzem itt magam, saját hazámnak tekintem az országot. Az évek alatt sikerült beilleszkednem, itt élnek a barátaim, a gyermekeink. Mindenki ismer és én is szinte mindenkit ismerek. Ideköt az emberek szeretete, ami erőt és kitartást ad. Több alkalommal kaptam már ajánlatot, például Dubai-ból, Angliából és Szegedről is. De én Gyulán érzem jól magam, boldog vagyok; a pénz ugyan fontos, de akadnak dolgok, amik afelett állnak.

A teljes interjú a portálon olvasható.