Szépség a plasztikai sebésztől

A hazai plasztikai sebészet nagy fellendülése két évtizedes múltra tekint vissza, legalábbis, ami a tisztán esztétikai beavatkozásokat illeti. Rekonstrukciós, helyreállító műtétek korábban is voltak, de ezeknek más a célja. Egy emlőeltávolítás utáni helyreállítás például legalább annyira fontos, mint bármilyen szépészeti beavatkozás, de míg előbbi nélkülözhetetlen egy nő számára, a mellnagyobbítás vagy -felvarrás "csupán" esztétikai kérdés. "A kettő - esztétika és helyreállítás - valamelyest összemosódik - mondta dr. Kathó Jenő, az Oxygen Medical plasztikai sebésze.

- A különbség az, hogy míg a rekonstrukciós műtétek zöme a kórházakban, a társadalombiztosító finanszírozásával zajlik, addig az esztétikai beavatkozásokra többnyire a magánszférában kerül sor. A tb legfeljebb azokat az esztétikai műtéteket fizeti, amelyeknél igazolható az egészségre gyakorolt pozitív hatás. Ilyen például egy mellkisebbítés, ha a pácienseknek gerinc- és hátfájdalmat okoznak a súlyos keblek. Ezen túl az állami, azaz kórházi keretek között zajló kimondottan esztétikai műtétek száma - a magánszektorhoz képest - viszonylag alacsony."

A rendszerváltás óta ugrásszerű nőtt a szolgáltatók száma. Ma nincs az országban olyan nagyváros, ahol legalább egy szépségklinika ne működne, s egyre szélesebb réteg vállalkozik a műtétekre. Kathó doktor szerint a beavatkozásokat tekintve nincs új a nap alatt: akkoriban is alapvetően ugyanazokat a műtéteket végezték, mint manapság. Ami változott, az az orvosi eszköztár és persze vannak újabb műtéti módosítások.

"A technika fejlődésével új lehetőségek állnak az orvosok szolgálatába. Például az endoszkópos műtéti eljárás vagy az esztétikai lézer. Ezek a kilencvenes évek elején nem léteztek." A szépségért sokan mindenre képesek: pénz és idő nem számít, legfeljebb az egészségügyi kockázatok riasztják el a pácienseket. "Az általános orvosi rizikókra és a lehetséges szövődményekre minden esetben felhívjuk az ügyfeleink figyelmét - mondja Kathó Jenő. - Ezen a területen azonban vannak speciális, esztétikai rizikók. Ha valaki egy vakbélműtétet túlél és ronda a sebe, oda se neki, örül, hogy meggyógyult. Ha nálunk egy seb nem is csúnya, de nem tökéletes, már nem teljes a siker. Ezt a kockázatot kénytelen vállalni a páciens, mert bár az orvos kezétől is függ a műtét kimenetele, alapvetően mégis a hegesedési hajlam határozza meg a végeredményt. Ezt még a zseniális orvos sem tudja kivédeni, függetlenül attól, hogy milyen irányban vág, hogyan operál s milyen cérnával varr."