Szétszurkált karja alá raktam az enyémet

A Szegedi Tudományegyetem adatai szerint több mint 800 hallgatójuk vett részt a koronavírus-járvány harmadik hullámának kezelésében, nem csak leendő orvosok, hanem más karok diákjai is. A legtöbben a mentőknél, kórházakban és oltópontokon dolgoztak. Voltak, akik megdöbbentő tapasztalatokat szereztek, és előfordult, hogy családtaggal, közeli ismerőssel voltak kénytelenek találkozni a súlyos betegek között . írja a telex.hu.

A Kiskunhalasi Mobil Járványkórház a koronavírusos betegek kezelésére létrehozott, tavaly október elején megnyitott dél-alföldi központ. Ez az egészségügyi rendszernek a helyzet kikényszerítette egyik büszkesége. A kormány Facebook-oldalán lévő videón is látható, hogy a három megyét ellátó, akár százötven beteget is fogadó intézményt alaposan felszerelték a szükséges eszközökkel.

Bajáról, Békéscsabáról, Kecskemétről, Kalocsáról, Kiskunfélegyházáról, Szegedről, Orosházáról átvezényelt, képzett és gyakorlott szakemberek dolgoznak ott. Az intézménynek igen jó híre van, például Bács-Kiskun távolabbi részein élő ismerőseim úgy hallották, hogy akin egy esetleg gyengébben felszerelt városi kórházban nem tudnak segíteni, annak a betegnek Halason megmenthetik az életét. Ám mindenkit ott sem sikerülhet meggyógyítani.

...

Ramónát, aki Kiskunhalas közelében lakik, tavaly év végén két hétre kirendelték, mint ötödéves orvostanhallgatót. Márciusra már önkéntesként tért vissza, akkor egy hónapot dolgozott, főként az intenzív osztályon. Őt is ápolói feladatkörre osztották be. Amíg önkénteskedett, az édesapját is megfertőzte a koronavírus, és betegként felvették a Járványkórházba. Ramóna a szabályok szerint saját maga nem kezelhette a családtagját.

Amikor tehette, meglátogatta, és aggódva figyelte apját, mert a 47 éves férfi igen rossz állapotban, lélegeztetőgépen volt. „ Ültem az ágya mellett, és hiába láttam az arcát, a testét, csak úgy éreztem a jelenlétét, ha felemeltem a szétszurkált karját, alá raktam az enyémet. Így a karja súlya ránehezedett az enyémre, akkor egy kicsit olyan volt, mintha fogná a kezem” – emlékszik Ramóna.

További részletek a cikkben.